Egyre gyakrabban hallani magukat nagyon komolyan vevő politikusoktól azt a szófordulatot, hogy „ezt most teljesen őszintén mondom”.
2017. január 08., 20:542017. január 08., 20:54
Eleinte kameralázra, felkészületlenségre, hirtelen jelentkező vallomáskényszerre gondoltam, de ezúttal is tévedtem. Hiába, úgy látszik végképp elöregedett az emberismereti tárházam, valahogy fel kellene frissítenem, a mai „rohanó világhoz” kellene igazítanom. Jó, megpróbálkozom vele, és legyen az én bajom majd, ha nem sikerül, most nem erről van szó. Hanem a nyílt szókimondásról, ugyanis aki ilyesmit beszél, az ország-világ előtt kimondja, miszerint egyébként mindig hazudik, de véletlenül most igazat kíván szólni.
Már figyelem egy ideje, nem hallottam félre, így szól. Sőt van olyan, aki merő poénból még heherészik is a kijelentése mellé, mintegy arra figyelmeztetve, hogy talán épp most fog egy még nagyobbat hazudni. Bármennyire hegyeztem a fülem, a legnagyobb blődségeket kérdező, agresszíven csácsogó riporterek közül még senki nem kérdezte meg a szívből jövő igazságot véletlenül kikotyogó politikustól, hogy eddig sosem fordult elő vele ez a ballépés? Arra sem kértek fel senkit, legalább próbálná meg összefogni az eddigi tevékenységének azokat a vetületeit, amikor szívderítő hazugságokkal tömte a hallgatóságát, már csak azért is, hogy legalább ne reménykedjünk hiába ilyen vagy olyan bemondása miatt.
Nem, úgy látszik, a sokat emlegetett „rohanó világnak” nincs ideje az igazságok után kutatni, arra gondolhatnak, kiderül az magától is. Igazolni látszik a fentieket a legújabb bűnügyi filmek divatja, a különböző helyszínelők mindennapjaiból vett egy-egy epizód bemutatása. Nincs már szükség napokon át egy arcránduláson, megbicsakló hangon, pár perc időeltolódáson töprengő, zseniális logikával a bűnjeleket egyeztető Sherlock Holmesra, Poirot-ra: a számítástechnika csodái minden lélektani tudás nélkül egyetlen hajszálból pillanatok alatt megmondják a tutit.
Így van rendjén, a világ most erről szól. De azért mégsem helyénvaló egy csomó embernek szembemondani: hazudok, mintha olvasnám, ma ezt mondok, holnap egészen mást, nem érdekel, ki mit tart rólam, mert én vagyok a janik janija. Nem, ennek nem volna szabad megtörténnie. És annak sem, hogy egymás védelmében mondhatni törvényerőre emelik a mindenható hazudozást: védőfalat emelnek a véletlenül lefülelt lódító körül, megmagyarázzák a hazugság igazát, majd jót mulatnak a hiszékenyeken, akiket megint csak sikerült jól átverni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!