VEZÉRCIKK – Mégcsak a remény halovány sugara sem csillan fel, hogy az új évben, az új kormány intézkedéseinek köszönhetően esetleg arra számíthatnánk, zökkenőmentesebben működnek majd a dolgok a tanügyben.
2017. január 10., 23:362017. január 10., 23:36
Hogy mi minden miatt látszott eddig is reménytelennek és elkeserítőnek a helyzet, meglehetősen fárasztó lenne felsorolni, maradjunk annyiban, hogy se szeri, se száma a tényezőknek, amik miatt nem tekinthetünk derűsen, bizakodóan a tanügy jövőjére. Arra persze épeszű ember a realitás talaján maradva a kormányváltás előtt sem számíthatott, hogy a 2017-es év érdemi változásokat hoz, netán valóban csökken a rendszert keresztül-kasul átszövő problémák száma, vagy hogy világmegváltó intézkedések lépnek életbe és ripsz-ropsz, elkezd javulni az összkép. Az új miniszteri intézkedéseket látva azonban – képzavarral élve – egyre határozottabban látszik körvonalazódni az újabb káosz.
Úgy tűnik, sok helyen továbbra is fejetlenség, huzavona és a professzionalizmus hiánya fogja jellemezni a tanintézetek vezetését. Már tavaly több száz igazgatói szék maradt üresen a versenyvizsgákat követően, kényszerkinevezésekre kellett sort keríteni, természetesen az is megtörténhet, hogy az ideiglenesen a tisztségbe kerülők közül sokan visszakoznak. És hogy tovább folytassuk: év végén, a legutolsó pillanatban változtatták meg a kinevezés módszertanát, az ellenzék szerint illegálisan. Az új szaktárca bejelentette, augusztusban ismét megmérettetést szervez, hogy a következő tanévtől ne maradjanak betöltetlen igazgatói és aligazgatói állások. És ami már csak a pont azon a bizonyos i betűn: az új miniszter döntése értelmében azok a volt igazgatók is betölthetnék a vezetői tisztséget, akik nem is versenyvizsgáztak.
Az extanügyminiszter szerint a mostani döntéshozók az újonnan kinevezett vezetőket félre akarják állítani és a régieket visszahelyezni tisztségükbe. Még ha paranoiának is tűnne mindez, akkor is eszünkbe juthat: ha üldözési mániánk van, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni. Szóval fordulatos „forgatókönyvek” idejét éljük. Nem tudni, egyáltalán lesz-e létjogosultsága az előző kormány idején bevezetett megmérettetésnek, aminek az volt a célja, hogy szakmailag felkészült igazgatók kormányozzák iskolájuk hajócskáját a tanügyi viszonyok legtöbbször viharos tengerén. És semmiképp sem tekinthető jó jelnek, hogy az amúgy is meglévő káoszra ráerősíteni látszik a szaktárca.
A nagy fokú bizonytalanságban csupán egyvalami mutatkozik bizonyosnak: az, hogy továbbra is marad, sőt megtörténhet, hogy tovább növekszik az oktatásban a zűrzavar. Akár Arany Jánost is idézhetjük: „és ez így megy évrül-évre, télen-nyáron, szünet nélkül”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!