JEGYZET – A hőzöngő nagyotmondásból nem maradhatott ki az ünnepélyesen elrebegett fogadalom, hogy az épp összeállni készülő kormánnyal végre beköszönt a nullpontállapot. Jó, végre, de mihez képest?!
2017. január 04., 22:572017. január 04., 22:57
Huszonhét éve egyebet sem hallunk, mint az áhított újrakezdés, a talpra állás, a régi hibák felszámolása és más gagyiságok beígérése. Aztán minden marad úgy, mint azelőtt, lehet továbbgurítani az újabb nullpontra való várakozási határt. Nem szeretném foglalni a rovatteret és az olvasói türelmet a 90 óta bejelentett nullpontok elősorolásával, hisz aki megélte és emlékezni akar, megteszi, aki pedig most indul a közélet szemlélésére, az örüljön, hogy még hihet a nullpontokban. Valahogy az újévi fogadkozásokhoz hasonlítanám azzal a különbséggel, hogy utóbbi személyes érdekszférában mozog, előbbi viszont mindnyájunkat érint.
Zöldfülű koromban elég gyakran próbálkoztam különböző fogadalmakkal, leggyakrabban a fittséghez kellő reggeli-esti torna és a dohányzásról való leszokás szerepelt az étlapon. Nem ragaszkodtam kötelező kezdőpontként az újév reggeléhez, jó volt a hétfő reggel vagy bármelyik hónap első napja, nem finnyáskodtam, valószínűleg, mert félig-meddig biztos voltam benne, úgysem lesz semmi a nagy újrakezdésből. Így aztán frissítő-karcsúsító torna nélkül telt el az életem, a megátalkodott, napi kétcsomagos dohányzást viszont egy szerda este, egyik pillanatról a másikra beszüntettem. Miközben az előre megvásárolt cigarettacsomagok ott sorjáztak a könyvespolcon.
Ennek már hét éve elmúlt, és most már így is marad. Mindezzel nem azt akarom mondani, micsoda hős vagyok én, hanem azt, hogy legelőször az ürügykezdőpontoktól kell(ene) megszabadulni. Ha ezek a mi politikusaink például mindig valami megfelelő kezdésre várnak, sose lesz belőlük semmi. Tervek nélkül, régi emberekkel vagy bólogató Jánosokkal a megújulás vágyálom marad csupán. Telik az idő, gyűlnek az elszalasztott nullpontok, illetve a mértani szabályoknak megfelelően összeállnak egyenessé. Vonallá: a 90 eleji totálkáoszból a mostani demagóg semmi felé. Vállalom az ünneprontás ódiumát, de én már bombasztikus ígérgetésekben képtelen vagyok hinni. Mert előre látom a hamarosan kimondott mentegetőzést: mi akartuk volna, de az előző kormány… Igen! Ha elkezdenék az igazi munkát dátumtól-naptól függetlenül, és meg is tudnák tartani az ütemet, talán még tapsolni is tudnék. De valós eredmények nélkül hagyjanak minket békén a nullpontjaikkal!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!