Vigadozzunk: megkerült a marsallbot, amiről Napóleon azt mondta, hogy ott lapul minden közkatona zsákjában, és most büszkén villog a nem is olyan régen még az egyik legszegényebb megye főnökének a kezében.
2017. január 10., 23:332017. január 10., 23:33
Nem véletlenül került oda: az illető megyefőnök nagyon komoly munkát fejtett ki a megtalálásáért: addig fúrt, faragott, verejtékezve aknamunkázott a kollégái ellen, mígnem rátalált a marsallbotra. Tudta, hogy meg fogja találni, hisz titokban szentül hitte: csak őt illeti. Napóleon is ezért emlegette annak idején a lehetőségeket, az önbizalomra építve kijelentéseit.
Az újdonsült marsall jobbra-balra vagdalkozásának örömét csorbította ugyan, hogy közben jogerősen elítélték választási csalásért, s mint ilyen egy (még) érvényben lévő törvény értelmében nem lehetett a kormány mindenható vezére, de sebaj, megválasztatta magát a törvényhozó testület alsóbbik házának elnökévé, vagyis az ország harmadik emberévé, majd pedig nekilátott szélárnyékból összeeszkábálni a teljes mértékben el- és lekötelezett emberekből álló kormányát. Merthogy az övé, azt senki nem vitatja, és nem is akarja a papíron hivatalosnak feltüntetett kormányfő nevéhez kapcsolni a kabinetet. Erről is időben gondoskodott marsall őfelsége, amikor ország-világ előtt, a maga mellé állított „miniszterelnök” buzgó bólogatásai közepette kijelentette, hogy valójában ő és csakis ő ismeri a kormányprogramot.
Diadalát viszont erősen megfaricskálta az amúgy szűkszavúságáról híres államelnök, aki ezúttal nem sajnált egy-két mondatot bedobni a vezéri csörtetés halkítására, udvariasan megkérve, méltóztassék megismertetni a különböző rendű és rangú miniszterekkel is a túl sokat emlegetett, ám lényegében makacsul eltitkolt kormányprogramot, a tennivalók nem ismerete miatt nehogy már az elején megrekedjen a munka. Kénytelen volt lenyelni a békát, talán felfogva, hogy saját kakaskodásának a csapdájába sétált bele, és egyelőre jobb, ha nem vagdalkozik tovább.
Különben is, mintha csak a mesebeli narrációt követné, az időjárás a legjobb pillanatban tálalta az első nagy próbatételt: a havasalföldi vidék behavazását. A marsall serege még nem ocsúdott fel teljesen a hirtelen miniszterré válás kábulatából, úgyhogy legjobb megoldásnak az utak lezárását találták, hűséges adjutánsa pedig, a főpolgármester a tanintézetek bezárásával kedveskedett választóinak. De a napóleoni seregeket is legyőző Tél tábornok sem tétlenkedik, különösen, hogy most, januárban az ő térfelén pattog a labda.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!