• Vélemény

Közép-Európában szegénynek számít, akinek gondot okoz a havi számlák kifizetése, bizonyos fogyasztási cikkek megvásárlása, vagy ismételten gondjai adódnak a munkahelykereséssel.

Hideg zuhanyként érte Romániát az Európai Bizottság igazságügyi or­szág­jelentése, amelyben egy rövid udvariassági kör után – miszerint akadnak előrelépések – kerek perec leszögezik: aggasztóak az igazságügyi rendszer függetlenségét érő „kihívások”.

Ha Kulcsár-Terza Józsefnek az volt a célja az egykori magyar országzászló Sepsiszentgyörgy központjában való felvonásával, hogy ismét felhívja a figyelmet arra: Romániában a hatóságok tűzzel-vassal akadályozzák, hogy az őshonos magyar közösség használhassa nemzeti jelképeit, akkor sikerrel járt.

A „fű alatti” politizálás taktikáját alkalmazta a kormány és az RMDSZ a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében.

Borítékolható, hogy nem fog egyhamar megváltozni a házi feladatok rendszere, nem lesz könnyebb belátható időn belül az iskolatáska, és nem lesz több szabadideje délutánonként a diákoknak attól, hogy az oktatási minisztérium országos konzultációt indított az otthoni leckékről.

A román politika és az igazságszolgáltatás viszonyát talán mindennél jobban tükrözi a bukaresti főügyészség előtt éppen húsz évvel ezelőtt lezajlott, archív felvételeken máig fennmaradt jelenet.

Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd 2018-ban a kormány által a múlt héten egy sürgősségi kormányrendelet elfogadásával kirobbantott „fiskális forradalom”, de az elmúlt időszak történései azt súgják, nincs okunk hurráoptimizmusra.

Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz időszámítás szerint október végén – valójában már november 7-én – fegyveres puccsal magához ragadta a hatalmat Szentpétervárott.

Miközben a kisebbségellenes nyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.

Meredek kijelentést eresztett meg újfent Liviu Pop oktatási miniszter: a bársonyszéket laza mozdulattal képzeletbeli tanári katedra mögé tolta, pedagógusi szerepbe bújt, és „felülnézetből” hetes osztályzatúra taksálta az oktatási rendszert.

Ha valaki rászánná magát Gounod operájának, a Faustnak a korszerűsítésére, Mefisztó híres áriája biztosan nem úgy kezdődne, hogy „Eladó az egész világ”, hanem hogy „Kölcsönvehető a világ”.

Nem feltétlenül kellett szakmabelinek lenni ahhoz, hogy az ember felháborodjék azon, ahogy a román média tálalta két hónappal ezelőtt a köztudatba „kauflandos-miccses” történetként bevonult botrányt.

Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?

A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.

Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz nevezni az elmúlt hónapokban egyre-másra felmerülő ötleteket.

Túlnyomórészt kishitű, élcelődő szurkolói hozzászólások árasztották el a vezető internetes sportoldalakat, miután a Magyar Labdarúgó-szövetség megnevezte az új szövetségi kapitányt.

Sajnos nem először jött olyan hír, hogy kirándulás közben az egyik lelkes fiatal épp a sziklaszirt szélén akarta megörökíteni huncut fintorát, de a mókázó beállítás közben elfeledkezett magáról, lépett egyet hátra, és lezuhant.

A kocka most már végképp el van vetve Katalóniában, miután a barcelonai parlament kihirdette a tartomány függetlenségét.