Bár a tárcavezető azzal magyarázta az 1918. december elsejei gyulafehérvári nagygyűlés százéves évfordulója alkalmából tartott megemlékezések elnyújtását, hogy bizony az 1920-as trianoni békeszerződés megkötése is jelentős pillanat az ország történetében, egyértelmű, hogy a bejelentés mögött más, „prózaibb” indítékok állnak. Hiszen a „jelen valósága” az, hogy Románia szinte semmilyen téren nincs felkészülve a „nagy egyesülés” megünneplésére.

Azzal senkinek sem mondunk újat, hogy a bukaresti hatalom semmiféle „országprojekttel” nem készült a centenáriumra, egyetlen történelmi léptékű megvalósítást sem tud felmutatni 2018-ban – még arra sem volt képes, hogy a százéves „szülinapra” autópályával kösse össze a történelmi régiókat. Viszont az már egyenesen tragikomikus, ahogy a jelképes töltettel bíró „ajándékok” terén sem képesek nagyot dobbantani a nép előtt folyamatosan elhasaló helyi és központi hatóságok.

A hazafias ráhangolódás közepette az elmúlt években, évtizedekben több grandomán ötlet is megfogalmazódott emlékművek felállításáról – természetesen Gyulafehérvár sem maradhatott ki a sorból. Bár a nagy egyesülés emlékművének megvalósítására már 25 évvel ezelőtt kiírták a pályázatot, a nyertes szobrásszal még a múlt hónapban is a szerződés aláírásáról tárgyaltak. Olyan körülmények között, hogy a kormány tavaly 18 millió lejt hagyott jóvá az emlékmű elkészítésére, felállítására, illetve a nagy egyesülés parkjának kialakítására – csak éppen a fő alkotás kivitelezőjével nem sikerült megegyezni. Természetesen a helyi és a központi hatóságok heves egymásra mutogatása közepette. 

A színészből lett miniszter szerint még minden esély megvan arra, hogy december elsején leleplezhessék a négy, felül egymásba hajló keresztből álló, 24 méter magas, 1200 tonna kőből megépítendő (sokak által Facebook-szobornak csúfolt) emlékművet. A város polgármestere azonban realistább: szerinte december elsején az alkotást megjelenítő hologram köré fog egybegyűlni a román nép.

De nemcsak Gyulafehérváron hadakoznak a szobrokkal. Aradon több mint egy évtizede szintén megálmodták a nagy egyesülés emlékművét, ám a kulturális minisztérium úgy gondolta, inkább saját pályázatot ír ki, felülírva a helyi kezdeményezést. A nyertes szobrászt azonban hosszú ideig nem tudta elérni az önkormányzat, majd kiderült, hogy Kínában alkot. A végtelenséget jelképező, több tíz méteres oszlop állítólag elkészült, és darabjait tán valahol Bukarest környékén tárolják, azonban még mindig dúl a politikai adok-kapok, hogy Arad melyik részén állítsák fel. Eközben Nagyváradon új híd építésével akarják meglovagolni az egyesülés övezte mámort. Csak az a bibi, hogy a tervek szerint házsorokat kell lebontani, a lakókat pedig nem hatja meg, hogy az átkelőt a centenáriumról neveznék el.

Botcsinálta szülinap – ez Románia jelenkori valósága, ami bizony százéves történelmi gyökerekkel rendelkezik, ugyanakkor megadja színvilágát a jövőképnek is. És ez 2020-ra sem fog kivirulni.