• Vélemény

A kocka most már végképp el van vetve Katalóniában, miután a barcelonai parlament kihirdette a tartomány függetlenségét.

Hogy gondoltak-e a minden valószínűség szerint bekövetkezendő böjtjére annak az intézkedésnek a lelkes megszavazásakor, miszerint minden helyhatóság saját kénye-kedve és feje szerint osztogatja beosztottjainak a fizetését, nem tudom.

Tizennyolc éves a Krónika. Bár jól nevelt ember nem szívesen ünnepelteti magát, a jelképes évfordulónak számító születésnap mindenképp megér egy misét.

Régi-új adópolitikai intézkedéseket jelentettek be a román kormány illetékesei, akik azzal a felkiáltással igyekeznek meggyőzni a lakosságot elképzeléseik fenntarthatóságáról, hogy jobban teszi, ha nekik hisz, nem pedig a számoknak.

Kolozsvári kilencedikesek az iskola falain kívül, egy klubban szerveznek gólyabált, ahol megrendezett kis „próbán” kell átesniük: a lányok a fiúk elé térdelve mímelnek orális szexet.

Vegyes érzelmeket kiváltó nyilatkozattal fordult a romániai magyarokhoz Lucian Romaşcanu művelődési miniszter.

Amikor a pillanatnyi érdek úgy kívánja, a politikusok a legnagyobb nyilvánosság előtt borulnak egymás nyakába, és fogadnak örök hűséget: ezentúl, míg a világ s hét nap, csak egyazon úton, kéz a kézben, blablabla...

Brüsszel jobban tenné tehát, ha komolyan venné és megpróbálná kezelni ezeket az Európa-szerte tetten érhető mozgalmakat, mivel a látszat ellenére a katalánok nincsenek egyedül.

Egy azonban világos: a virtuális kampányok előbb-utóbb lecsengenek, de a felkiáltójelnek továbbra is előtérben kellene maradnia: a hashtagnél konkrétabb lépéseket kell tenni a jelenség megfékezésére.

Hogy egy „klasszikust”, Kelemen Hunort idézzünk, a szociáldemokraták ismét csak „szájba verték” a magyar szervezetet.

Egyre több hivatalos forrásból hallani olyan hangzatos számadatokat, amelyek szerint a külföldre vándorolt romániaiak alig várják, hogy hazatérjenek.

„Vedd fel a glugádat, legyél mistó, betontáré!” „Nem még vagy deszkurkörec, ha megveszed az abonamentet a trámvájra” – gyakran hallani ilyesféle keverékmondatokat a nagyvárosi utcán.

Ismét a mondásnak megfelelően történt: egeret szültek a hegyek.

Ha földrengésszerűnek nem is nevezhető az ausztriai választásokat az előzetes felméréseket beigazolva megnyerő Sebastian Kurz vezette Néppárt győzelme, annyi bizonyosnak tűnik, hogy „sógorainknál” az eddigihez képest gyökeresen új stílusú kormányzás jöhet.

A szocdemek népszerűségvesztésén túlmenően a rövid politikai válság első számú haszonélvezője tehát a jobbközép államfő, aki potenciális baloldali ellenjelölt hiányában várhatóan gond nélkül újrázhat a 2019-es elnökválasztáson.

Puigdemont és katalán függetlenségpárti társai nehezen jöhetnek ki jól ebből a helyzetből, mivel a függetlenség kikiáltásával sokra nem mennének, azt ugyanis senki sem ismerné el.

Nagyot fordult szűk két év alatt a futballvilág a magyar szurkolókkal: miközben 2015 novemberében milliók ünnepelték válogatott kedvenceikkel együtt az ősidők óta várt Európa-bajnoki szereplés kiharcolását, a drukkerek most a játékosok kifütyülésével vettek búcsút a kudarcos világbajnoki selejtezősorozattól.

Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).