• Vélemény

A Közel-Kelet már eddig is állandó potenciális konfliktusforrás volt, ám Donald Trump amerikai elnök döntése révén, amellyel Washington a zsidó állam 1948-as kikiáltása után végre Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, most még inkább az.

Lia Olguţa Vasilescu krónikus tehetetlenségében nem talált jobb szórakozást, minthogy gúnyt űzzön azokból, akik hajlandóak munkát adni és dolgozni ebben a vadregényes országban.

Ahelyett, hogy végre érezhető előrelépés történne az egészségügyben tapasztalható hiányosságok terén, és bár jottányi megvalósulna abból, amit a 11 hónapja a bársonyszékben ülő szaktárcavezető ígérget, facebookos csörtékben merülnek ki a konkrétumok.

Amikor 13 évvel ezelőtt kihirdették a szomorú eredményt, bizonyára még a legoptimistábbak közül is csak kevesen merték volna elhinni, hogy 13 évvel később december 5-én már az lesz a tét, eléri vagy túlszárnyalja az egymillió főt a könnyített honosítás révén magyar állampolgárságot kapók száma.

Akárcsak az emberi kapcsolatokban, a politikai szövetségek terén is elérkezhet a pillanat, amikor jobb megszakítani, mint folytatni a fennálló érdekházasságot.

Nem feltétlenül kell bekapcsolni a televíziót és a rádiót, fellapozni a nyomtatott sajtót ahhoz, hogy az ember ráérezzen a nemzeti ünnepére készülődő Románia hangulatára.

Bő egy hét múlva többek között 445 diák képviselőjét várják a Maros megyei törvényszékre, ahol elkezdődik a tárgyalássorozat a vásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum perében.

Be nem jelentett, vagyis feketemunkásnak minősül, ezért állnia kell a kórházi kezelés költségeit annak a temesvári nyugdíjas nőnek, aki akkor sérült meg, amikor éppen szomszédjának segített szőlőt szüretelni.

Túl vagyunk az újabb parlamenti színjátékon, az ellenzéki pártok által a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány menetrendszerűen elbukott.

Azt, hogy mennyi kárt fognak okozni a Tudose-kabinet által tervezett adópolitikai módosítások, továbbra sem tudjuk megbecsülni, hiszen még csak most kezdődik a sürgősségi kormányrendelet parlamenti útja.

Kisebb szenzációként tálalta a bukaresti sajtó a minap, hogy a hazai igazságszolgáltatás nemkívánatos személlyé nyilvánított egy szerb állampolgárt, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szerint egy – meg nem nevezett – idegen hatalom számára kémkedett.

Közép-Európában szegénynek számít, akinek gondot okoz a havi számlák kifizetése, bizonyos fogyasztási cikkek megvásárlása, vagy ismételten gondjai adódnak a munkahelykereséssel.

Hideg zuhanyként érte Romániát az Európai Bizottság igazságügyi or­szág­jelentése, amelyben egy rövid udvariassági kör után – miszerint akadnak előrelépések – kerek perec leszögezik: aggasztóak az igazságügyi rendszer függetlenségét érő „kihívások”.

Ha Kulcsár-Terza Józsefnek az volt a célja az egykori magyar országzászló Sepsiszentgyörgy központjában való felvonásával, hogy ismét felhívja a figyelmet arra: Romániában a hatóságok tűzzel-vassal akadályozzák, hogy az őshonos magyar közösség használhassa nemzeti jelképeit, akkor sikerrel járt.

A „fű alatti” politizálás taktikáját alkalmazta a kormány és az RMDSZ a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében.

Borítékolható, hogy nem fog egyhamar megváltozni a házi feladatok rendszere, nem lesz könnyebb belátható időn belül az iskolatáska, és nem lesz több szabadideje délutánonként a diákoknak attól, hogy az oktatási minisztérium országos konzultációt indított az otthoni leckékről.

A román politika és az igazságszolgáltatás viszonyát talán mindennél jobban tükrözi a bukaresti főügyészség előtt éppen húsz évvel ezelőtt lezajlott, archív felvételeken máig fennmaradt jelenet.

Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd 2018-ban a kormány által a múlt héten egy sürgősségi kormányrendelet elfogadásával kirobbantott „fiskális forradalom”, de az elmúlt időszak történései azt súgják, nincs okunk hurráoptimizmusra.