Balogh Levente

2018. december 28., 09:01

Tájkép „háborús” év előtt

Nem is volt annyira súlyos, mint amire számítottunk – így összegezhető a 2018-as, úgynevezett centenáriumi év. A román politikai élet egyre végletesebb megosztottsága miatt ugyanis a vártnál kevesebb idő jutott a magyarellenes megnyilvánulásokra, a „centenárium” pedig legfeljebb a hivatalos propaganda szerint lehet a nagy román sikerek és megvalósítások ünnepe.

A néhány rosszul sikerült szobron és nevetséges túlzáson kívül – az egyébként számos sikeres infrastrukturális beruházást megvalósító nagyváradi önkormányzat román illetékesei még az új ócskapiacot is centenáriuminak nevezték el – az év a kormányzó szociálliberális koalíció és a jobbközépnek mondott államfő, illetve ellenzék közötti egyre elkeseredettebb küzdelem jegyében telt. Az esztendő végi zárszámadás pedig egyelőre a kormányoldal sikerét mutatja: alkotmánybírósági ítélet mondja ki, hogy a legfelsőbb bíróság öttagú tanácsait évek óta törvénytelenül állították össze, így számos, jogerős ítélettel végződött nagykorrupciós ügy kezdődhet a nulláról – és persze Liviu Dragnea PSD-elnök büntetőpere is akadozva halad –, sikerült lefejezni a korrupcióellenes ügyészséget, és várhatóan a legfőbb ügyész sem eszik már meg túl sok sót eddigi tisztségében.

Azonban mindez nem a háborús győzelemmel egyenértékű, csupán csatákat nyert a kormány, még ha jelentőseket is. A háború azonban a 2019-es, két választást is hozó évben minden bizonnyal még nagyobb hévvel folytatódik, ami nem sok jót vetít előre az év első felében esedékes román uniós elnökség szempontjából. Az első megmérettetés nem csupán országos téttel bír, hiszen az európai parlamenti választásokról van szó, amelyek még úgy is jelentős befolyással lehetnek az Európai Unió – és az egész kontinens – jövőjére, hogy az Európai Parlament hatásköre viszonylag korlátozott. Azonban mostanra éleződött ki a konfliktus egyrészt az uniópárti, de egyben szuverenista, a választók felhatalmazásával nem rendelkező brüsszeli eurokrácia hatalmának a tagállamok rovására történő növelését ellenző oldal és a konföderációs berendezkedés utópiáját kergető, központosítani akaró erők között. A határvonalak képlékenyek, de annyi nagyjából kijelenthető, hogy a szélsőségesen liberális és a baloldali pártok jelentős része az utópia támogatója, míg a konzervatív oldal egy része, illetve a hagyományos pártokkal elégedetlen tömegek preferenciáit megtestesítő, feltörekvő pártok zöme fenntartaná a brüsszeli központ fölötti tagállami ellenőrzés és a tagállami jogkörök jelenlegi szintjét.

Magyar szempontból fontos lenne, hogy a minél eredményesebb szereplés érdekében a három erdélyi magyar párt valamilyen formában találja meg az eszközt az összefogásra. Lényeges ugyanis, hogy az erdélyi magyar közösségnek legalább annyi szószólója legyen továbbra is az EP-ben, mint eddig. Ez legkevesebb három képviselőt jelent, ami akkor, ha az RMDSZ csak az MPP támogatásával áll rajthoz, nem tűnik megvalósíthatónak.

A jövő év vége újabb fontos megmérettetést hoz: államfőválasztás következik Romániában. Az ellenzéki oldal dolga annyiban könnyebb a kormányoldalénál, hogy az újrázni készülő Klaus Johannis személyében megvan a jelöltje, míg a koalíció részéről még zajlik a casting, hiszen nem könnyű hiteles arcot találni. Nem mintha amúgy a másik oldalon Johannis az lenne. Államfői teljesítménye kimerült annyiban, hogy megpróbálta eljátszani az ellenzék vezéralakjának szerepét, miközben a „szövetségesi lojalitás” és az „európai elkötelezettség” üres lózungjai mögé bújva bizonyos washingtoni és brüsszeli, illetve más nyugat-európai érdekcsoportokat képviselő helytartóként működik. Mindeközben pedig a lehető legnagyobb mértékben megtagadja származását és az ebből fakadó kisebbségi szolidaritást – hiába vártak tőle a magyarok bármilyen szintű együttműködést, csupán a képükbe lobogtatott román zászlót kapták helyette. A másik oldal potenciális felhozatala sem tűnik jobbnak, a korrupciós ügyei miatt börtön fenyegette Liviu Dragnea és a többszörösen lejárt szavatosságú exkormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu sem vállalható jó szívvel.

Úgyhogy előfordulhat, hogy ez lesz az a helyzet, amikor az erdélyi magyar közösségnek nem kellene elvállalnia a döntőbíró szerepét a román jelöltek között.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...