Balogh Levente
2019. január 18., 14:242019. január 18., 14:24
Szinte példátlan válságba került az Európai Unió és Nagy-Britannia, miután a brit parlament alsóháza nagy többséggel elutasította azt a megállapodás-tervezetet, amely a szigetország és az EU viszonyát szabályozta volna a brit kilépést követően.
Most mindenhol széttárt karokkal, fejüket vakarva állnak az illetékesek, hiszen amennyiben London nem kéri a határidő halasztását, március 29-étől megszűnik a brit uniós tagság – ami hatalmas káoszt eredményez majd, ha addig nem sikerül valamilyen ésszerű megoldást találni.
A tét óriási, hiszen megállapodás nélkül Nagy-Britannia olyan „külső” országgá válik, amellyel megszűnik a polgárok szabad áramlása, mivel szigorú határvédelmet kell bevezetni. És ez még csak a kezdet: a brit gazdaság millió szállal fonódott össze a többi EU-tagállam gazdaságával, kölcsönösen kihasználták a vámunió, a javak és a tőke szabad áramlása jelentette kedvezményeket. Számos nemzetközi cég székhelye található Londonban, arról nem is beszélve, hogy uniós állampolgárok milliói élnek a szigetországban. Ha Nagy-Britannia „idegen” országgá válik, hatalmas gazdasági káosz következhet, amelyet minden érintett súlyosan megszenved. Ilyen körülmények között egyértelmű, hogy szükség lenne egy, a Norvégiával és Svájccal megkötötthöz hasonló megegyezésre. A kérdés csak az, mit lehet keresztül verni a kormányzó brit konzervatívok keményvonalas kilépéspárti szárnyán, amely a jelek szerint a lehető legnagyobb mértékben el akarja vágni az országot az EU-hoz kötő szálakat. Ennél már csak az a nagyobb kérdés, mennyire van igazuk a keményvonalasoknak, milyen mértékben lenne életképes Nagy-Britannia, amennyiben ez sikerülne.
A másik opció a Brexit teljes elmaradása lehetne – valójában ez lenne a legjobb minden érintett fél számára. Maga a kilépésről szóló népszavazás kiírója, James Cameron volt miniszterelnök sem akarta, hogy országa hátat fordítson az EU-nak, csupán az volt a célja, hogy pártjához, a Konzervatív Párthoz édesgesse az euroszkeptikusabb, a brit szuverenitást egyre inkább háttérbe szorító brüsszeli bürokráciától tartó briteket, és ő maga is biztos volt a bennmaradáspártiak győzelmében. Azt szerette volna, hogy a brit kilépés veszélyét fegyverként használva új alapokra helyezhesse az EU-val már úgyis lazább viszonyban levő országa és az Unió közötti viszonyt – aztán ő döbbent meg a legjobban, amikor a Brexit-párt győzött. És ezért is mondott le, hiszen ő nem ezt akarta. Ráadásul az azóta készült közvélemény-kutatások már azt mutatják, hogy jelentősen megnőtt a bennmaradáspártiak aránya – vagyis a Brexit elmaradása valójában csupán a mai közakarattal esne egybe.
Ugyanakkor sokan azt mondják: a Brexit elmaradása, vagy akár csak egy új népszavazás is a demokrácia megcsúfolása, az előző népszavazáson a kilépésre szavazó szűk többség akaratának semmibe vétele lenne. Csakhogy erre felhozható az az érv, miszerint az azóta eltelt idő bebizonyította: a polgárok jelentős része egyáltalán nem volt a birtokában mindazon fontos információnak, amely egy ilyen horderejű kérdés eldöntéséhez szükséges lett volna. Minden esetre jelen állás szerint a brit kormánynak esze ágában sincs leállítani a kilépési folyamatot, ezért most mindannyian szurkoljunk annak, hogy sikerüljön mindenki számára elfogadható megállapodásra jutni, és történjen meg békésen, a lehető legkisebb károkozással a brit kilépés. Aztán néhány év múlva esetleg újra elő lehetne venni a népszavazás kérdését arról, hogy csatlakozzon-e ismét Nagy-Britannia az EU-hoz.
Amelynek – hogy a brit euroszkeptikusok mintájára máshol ne nyerjen még nagyobb teret az EU-szkepticizmus – szintén nem ártana tanulnia a leckéből, és oly módon megreformálnia önmagát, hogy ne holmi utópista, mindent központosítani akaró, a tagállamok polgárait amorf masszává gyúrni akaró kontinensállammá válás felé haladjon. Hanem egy olyan, elsősorban a közös gazdasági és politikai érdekek mentén szerveződő unióvá, ahol a célokat az egyenrangú tagállamok közösen tűzik ki, nem pedig egyes tagállamok, vagy szélsőséges, utópisztikus ideológiákat képviselő csoportok próbálják ráerőszakolni akaratukat a többiekre.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Gazda Árpád
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
1 hozzászólás