Rostás Szabolcs
2019. január 08., 08:372019. január 08., 08:37
2019. január 08., 08:462019. január 08., 08:46
Egyértelmű és minden kétséget kizáró üzenete van annak, hogy a Bihar megyei rendőr-főkapitányság a történtek után több mint egy héttel sem tudja, akarja azonosítani a nagyváradi zászlóégetési kísérlet elkövetőjét. És hogy a valósághoz még közelebb rögzítsük a tényeket, pontosítsunk: a román rendőrségnek nyolc nap sem elegendő ahhoz, hogy feltárja a magyar zászló felgyújtására készülő, minden bizonnyal nem magyar nemzetiségű gyanúsított kilétét.
Ezek után talán mondani sem kell, hogy az üzenet címzettje a nagyváradi/erdélyi magyar közösség. A tárgya pedig az, hogy büntetlenül maradhatnak a közösség, annak tagjai, valamint jelképei elleni támadások.
Az állítás nem lenne több merő rágalmazásnál, a román nyomozó hatóságok befeketítésénél, ha egyedi esetről lenne szó. Csakhogy láttunk már ilyet. Se szeri, se száma azoknak az elmúlt években történt eseteknek, amelyek során magyar szimbólumokat – műemlékeket, szobrokat, feliratokat, zászlókat, történetesen ugyancsak a magyar lobogót Nagyváradon – rongáltak, vagy tágabb értelemben magát a közösséget gyalázták Erdélyben, ám a tettesek kilétét azóta is homály fedi, ebből kifolyólag pedig a felelősségre vonásuk is elmaradt. Például közel egy éve annak, hogy eltűnt a Musai–Muszáj akciócsoport által a kolozsvári polgármesteri hivatal udvarán található kerékpárparkolóban elhelyezett többnyelvű helységnévtábla. Persze február óta kissé változott a világ, mert részben orvoslást nyert a szervezet tiltakozásának tárgya (négy többnyelvű tábla kikerült a kincses város bejáratánál a tizenhatból), az azonban mégis csak égbekiáltó, hogy a kolozsvári rendőrségnek tizenegy hónap sem elegendő ahhoz, hogy térfigyelő kamerák segítségével megállapítsa, ki lopott el egy táblát egy állami intézmény területéről.
Hasonló a helyzet egyébként a nagyváradi incidens esetében: a Fekete Sas Palotában székelő RMDSZ-székház körül több térfigyelő kamera is működik, a legutóbbi gyújtogatási kísérletről telefonos videófelvétel is készült, jobb helyeken tehát nem nagy ördöngősség nyakon csípni a zászlógyalázókat.
És még csodálkozunk, hogy a romániai magyaroknak a román államba, annak intézményeibe vetett bizalma enyhén szólva sem magas? Hogy a magyar fiataloknak egyáltalán nem akaródzik a román hadsereg és a belügyminisztérium kötelékében szolgálni? Hiszen a sok-sok felderítetlen incidens egytől egyig arról árulkodik, hogy Bukarest nem tekinti egyenrangú, nemzetalkotó közösségnek a magyart, hanem olyan kisebbségnek, amellyel szemben megengedhetőek a sértő, gyalázkodó, támadó megnyilvánulások. És az is jelzésértékű, ahogy a nagyváradi incidens kapcsán a többségi nemzet tagjai előszeretettel küldik vissza Ázsiába (és helyenként az anyjukba) az erdélyi magyarokat amiatt, hogy „idegen állam” zászlaját merik kitűzni, lobogtatni Romániában. Holott jól tudjuk: miközben Romániában civil szervezetek és állami intézmények hajtóvadászatot folytatnak a magyar és a székely zászló ellen, Magyarországon nemcsak az ottani román közösség intézményein, hanem polgármesteri hivatalokon is vígan és zavartalanul loboghat a román trikolór. Arról nem beszélve, hogy az RMDSZ erdőszentgyörgyi székházára kitűzött magyar és székely zászlók miatt kirótt prefektusi bírságot eltörlő jogerős törvényszéki ítélet is arra utal: egy nemzeti kisebbség érdekvédelmét ellátó politikai szervezet igenis használhatja az illető közösség jelképeit, legyen szó zászlóról.
Az eset kapcsán fontos még leszögezni: szó sincs arról, hogy a fejét követelnénk (jelképesen persze) annak a fiatal lánynak, aki vélhetően egy előszilveszteri buli alkoholgőzös mámorában megpróbálta felgyújtani a magyar zászlót. Valószínűleg azóta maga is szégyelli a történteket. Azonosítása és felelősségre vonása azonban már csak azért sem maradhat el, hogy a romániai magyarság ne azt érezze: vele szemben mindent szabad, minden megengedhető.
Mert képzeljük csak el, mi lenne most, ha a szerepek felcserélődnének, és a zászló román lenne, az elkövető pedig magyar...
Balogh Levente
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Páva Adorján
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Rostás Szabolcs
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Balogh Levente
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Rostás Szabolcs
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Balogh Levente
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Balogh Levente
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
szóljon hozzá!