Kiss Judit

2019. január 16., 06:49

Átjáró párhuzamos világok között

Véletlenül egészen közel esik időben egymáshoz a magyar és a román kultúra napja – előbbit tegnap ünnepelték a legnagyobbnak tartott román költő, Mihai Eminescu születésnapjához időzítve, utóbbit január 22-én, a Himnusz megírásának napjára emlékezve tartják magyar nyelvterületen.

Mindössze egy hét választja el a két dátumot egymástól, ez a viszonylagos távolság, avagy közelség pedig akár jelképesnek is tekinthető. Mert bár egymáshoz közel, egymás szomszédjaként létezik, él, lélegzik, lüktet a két kultúra, és földrajzi, történelmi értelemben is számos kapcsolódási pont fedezhető fel köztük, a legtöbbször mégis azt érzékeljük: párhuzamos világokban élünk, amelyek között aligha van átjárhatóság.

Sok oka és jele van annak, hogy nem vagyunk kíváncsiak egymás kultúrájára, azonban szerencsére arra is akad példa, hogy különféle terekben – színházi, irodalmi, múzeumi, képzőművészeti, filmművészeti, zenei közegekben – mégiscsak találkozhat, hathat egymásra, közeledhet egymáshoz a magyar és román művelődés. És jó, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a kulturális világainkat összekötő jelenségekre, közös területekre is összpontosíthatunk ugyanannyi erővel, amennyivel a bennünket egymástól elválasztó, elszigetelő vagy éppenséggel egymásnak ugrasztó szempontokra szoktunk figyelni.

Kulturális határaink, választóvonalaink reálisak és metaforikusak egyszersmind. Reálisak, mivel az ember egy másik kultúrából sokszor csak azt értheti meg teljes egészében, amit a gondolkodás alapvető színtereként használt anyanyelv lehetővé tesz: példa erre a bűvös erejű szavakból teremtett költészet, ami csak akkor közelíthető meg maradéktalanul, ha az ember anyanyelvén olvas verset – a fordítás már, ahogy mondani szokás, „gúzsba kötve táncolás”. Ugyanakkor elvontak, jelképesek és esetlegesek is ezek a határvonalak, hiszen ha akarjuk, egyes színházi produkciók, a zene vagy a képzőművészet világa anyanyelvtől függetlenül is megközelíthető. Ha a román közönség érdeklődéssel fordul egy magyar művész alkotásai felé, vagy ha mi, magyarok kíváncsiak vagyunk egy román művész munkáira, akkor semmi akadálya mű és befogadó találkozásának – ami etnikumtól, sőt a mindenhová beszivárgó politikától is független.

A politika pedig, úgy tűnik, legtöbbször megoszt e tekintetben, inkább elválasztja, semmint közelítené kulturális dolgainkat. Gondoljunk csak a 2018-as centenáriumi évre, amikor a nemzetiségi öntudatot legyezgető, köldöknézegető, nemzetféltő román diskurzusokban sokszor lazán elfelejtették azt, hogy az elmúlt száz évben a nemzeti kisebbségek mi mindent tettek hozzá az ország kultúrájához. Bár lehet, hogy naivitás remélni, mégiscsak tegyünk így, és bízzunk abban, hogy egyre többen akadnak, akik belátják: nem szabadna a kulturális közegekbe exportálni a politika különböző szintjein zajló konfliktusokat. Hiszen a kultúra igenis képes lehet arra, hogy segítsen az összhangteremtésben, az egymásra hangolódásban, az egymás felé való közeledésben. Jó példa erre, hogy amikor magyar szerző darabja miatt érte szélsőnacionalista, ordas támadás a sepsiszentgyörgyi román teátrumot, akkor a kulturális intézmény vezetősége korrektül kiállt a magyar–román színházi együttműködés védelmében és jegyében. De az is jó példa, amikor tavalyelőtt Kovászna megye önkormányzata helyi román kultúraszervezőt tüntetett ki a Háromszék Kultúrájáért elismeréssel.

Ha idei eseményekre gondolunk, épp most ünneplik Marosvásárhelyen egyazon rendezvénysorozat égisze alatt a román és magyar kultúra hetét. Mert bár a két jeles napot egy hét választja el egymástól, miért ne lehetne az az egy hét közös ünnep? Miért ne lehetne egy jó lehetőség arra, hogy félelmeinken, sérelmeinken, feszültségeinken, ellenérzéseinken túllépve tágítsuk a kulturális érintkezési területeket, megpróbáljuk átlépni önnön határainkat? Mert bármennyire is párhuzamosak a világaink, ha akarjuk, találhatunk köztük átjárókat.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 23., kedd

Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.

Bálint Eszter 2019. július 22., hétfő

A zöld ötven árnyalata

Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.

Balogh Levente 2019. július 19., péntek

Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.

Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Vélemény
Kiss Judit: Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál ...

Bálint Eszter: A zöld ötven árnyalata

Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk ...

Balogh Levente: Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...