• Vélemény

Kétszeresen rossz emléket idéz fel tegnap óta, számunkra, magyarok számára a november 4-i nap. Mert ugye, reggel még arra ébredtünk, hogy ötvenhárom esztendővel ezelőtt indultak el a szovjet tankok, immáron másodszor, hogy az 1956. október 23-án kirobbant reményteljes forradalmat vérbe fojtsák.

Ha jól összeszámolom – két gyermekem végett –, immár több mint húsz éve járok különféle tanintézményekbe szülői értekezletekre. Sőt fölöttébb büszke vagyok arra, hogy a húsz év alatt összesen egy, esetleg két szülői értekezletről hiányoztam, akkor is csak azért, mert éppen nem tartózkodtam a városban.

Gyerekkori pajtásom szállóigévé vált, a rá bízott feladat számonkérésekor adott válasza cseng a fülemben: „elmentem, megkérdeztem, megmondták, nem lehet.” Valahogy ugyanez a hanyag mentegetőzés köszön most vissza Benedek István marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsos szavaiból is, amikor a Ştefan Guşă tábornok szobrának felállítását meghiúsítani hivatott kezdeményezés után azt fejtegeti: ők (mármint a magyar képviselők) megtették, amit lehet, de hát a...

Krizantém, olcsó gyertyák, giccses mécsesek – nem is létezik halottak napja ezen kellékek nélkül. A fenyőszagú koszorúk keverednek az erős illatú halottasvirágokkal, s az égett viaszszaggal együtt virrasztóra emlékeztetnek. Mégis, például nekem – akinek nincs friss, fájó gyász a szívében – a november elseje különleges, újdonságokkal teli napot jelent.

Jobboldali, PDL–PNL-kormányt kellene alakítani – dobta be a köztudatba az újabb lufit Traian Băsescu. A felvetés mögött álló szándék nyilvánvaló: az elnök így kívánja fellazítani az ellene egybekovácsolódott ellenzéki koalíciót egybe fűző köteléket.

Az európai statisztikák szerint országunk az utolsók között van a munkavédelmi szabályok betartását illetően. Azt viszont a statisztikusok nem tudják, hogy mifelénk nem a munkást, hanem a munkát kell védeni. Mindenki dolgozik, ahogy tud, a lényeg, hogy megmaradjon az állása.

Demokráciák teljesen megszokott velejárója, hogy választási küzdelmek idején a politikai versenytársak nemcsak önmaguk erényeit, hanem ellenfelük hibáit, vélt vagy valós hozzá nem értését is kidomborítják.

A csípős, de napsütéses őszben emberek ezrei áradtak országszerte hosszú, tömött sorokban a temetők, sírkertek felé az elmúlt hétvégén, valóságos virágerdővel, ásóval, kapával, gyertyákkal, öntözőkkel felszerelkezve. Némelyek színes lufikkal, töklámpásokkal, villódzó kereplőkkel vonultak, mintha nem is halotti áhítatra, hanem piknikre vagy népünnepélyre mennének. A minden évben ismétlődő hagyományos megemlékezés idén mintha az eddigieknél is...

Hát megértük ezt is… Tíz évvel ezelőtt bizony még többen voltak, akik nem tartották indokoltnak, életképesnek egy új erdélyi magyar napilap beindítását, és fogadni mertek volna, hogy a több hónapos műhelymunkával előkészített Krónikából semmi sem lesz.

Az igazat megvallva irigylem a greenpeace-eseket. Hogy ezeknek a környezetvédőknek mennyi idejük meg pénzük van! Most például a svéd miniszterelnöki hivatal elé borítottak le 18 tonna szenet, az ellen tiltakozva, hogy az állami tulajdonú országos energiaszolgáltató széntüzelésű erőműveket üzemeltet Európa több országában. (Hiába, az a rögeszme csak nálunk él tovább, hogy minden működő céget privatizálni kell, merthogy az állam nem jó gazda.

Ha minden jól megy, jövő ilyenkorra már a határon túli magyarok immár könnyített eljárással, állandó magyarországi lakhely nélkül is megkaphatják a magyar állampolgárságot. Hangsúlyozzuk: ha minden jól megy, hiszen a kezdeményezés újbóli napirendre kerülése kapcsán – azt követően, hogy a Fidesz–KDNP törvényjavaslatot nyújtott be az ügyben – máris elindult a politikai huzavona.

„Utoléri őket a sorsuk!” – ezzel a mondással lehetne talán legjobban magyarra fordítani azoknak az óriásplakátoknak a feliratát, amelyek a választási kampány nyitányakor kerültek a hirdetőpannókra, és Traian Băsescut mutatják. A jobboldali jelölt tehát azért hívja az urnákhoz a választókat, hogy szavazzanak egy kisebb létszámú, egykamarás parlamentre.

Falun gyakorlatilag olyasmiket művel az ember, amit városon szinte soha. Most nem arra gondolok, hogy naponta számtalan alkalommal be- és kiengedem a macskát, fel- majd lehúzom Zsófi lábáról a gumicsizmát. Jelzem, a macska és Zsófi soha nem ugyanabban az időpontban tartózkodik kinn és benn, így gyakorlatilag főállásban nyitogatom az ajtót, de úgy kell nekem, ha még mindig nem vagyok immunis az éktelen nyávogásra és hasonlóan harsány anyaszólongatásra.

Természetesen a legkevésbé sem vagyok arról meggyőződve, hogy a Boros–Bochkor-páros (na meg persze a Voga „proceszszor”), az altesti poénok királya, a gügye Rokker Zsolti, esetleg Jáksó László nemzeti kincs lenne, vagy hogy a magyar nemzet Kárpát-medencéből történő kipusztulását soha nem látott mértékben gyorsítja majd fel az a tény, hogy elvették a frekvenciát a Sláger és a Danubius rádiótól.

Mintha csak igazolni akarta volna, hogy jogosak a többségi társadalom kisebbségekhez való viszonyulását ért bírálatok: a szenátus éppen akkor utasította el, hogy a kisebbségek lakta településeken a hamarosan létrejövő helyi rendőrség tagjai között számarányuknak megfelelően képviseltessenek az ott élő nemzeti közösségek tagjai, amikor a washingtoni külügy éves jelentésében elmarasztalta Romániát, amiért a többségi ortodox egyház még mindig állami...

A Research International 1962-ben indult piackutató cég, több mint ötven országban végez felméréseket. Újabban Románia is felkeltette az érdeklődését, terjeszkedni akar az Európai Unióhoz nemrég csatlakozott országokban. Az első lépések között a romániaiak étkezési szokásairól készített felmérést. Bár rögtön vitatkozhatnánk arról, hogy 800 ember megkérdezése mennyire tükrözi a 20 milliós ország életvitelét, de hagyjuk a szőrszálhasogatást.

A magyarországi Battonyán történt románellenes akciót semmiképpen sem szabad túldimenzionálni, viszont napirendre sem térhetünk a történtek fölött egyetlen kézlegyintéssel. Azért sem, mert a hasonló tetteknek előbb-utóbb mi, erdélyi magyarok isszuk meg a levét, bármilyen atrocitás is érjen a jövőben nemzetisége okán romániai magyart, bizonyos hazai körök azonnal bezzegelni fognak a magyarországi románok üldöztetésével.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én általában olyan ételeket szeretek fogyasztani, amelyeknek értem a nevét. Ezért nem szoktam csak úgy magára proteint fogyasztani, de a flekkent vagy a vörösboros borjúpörköltet nagyon szeretem. De nem szoktam szénhidrátot sem enni magában, pedig sok mindent el lehet érni nálam egy tejszínhabos tortaszelettel, csak jó sok tejszínhab, és jó sok csoki legyen rajta.