2009. október 09., 12:092009. október 09., 12:09
Rájöttek erre már az Erdélyben és a Partiumban működő multik is, mobiltelefon-szolgáltatótól bukaresti székhelyű gyógyszertárláncig számos nagy cég hirdet magyarul is a magyarok által sűrűn lakott vidékeken, sőt számos helyi, amúgy román tulajdonos által működtetett vállalkozás is kétnyelvű feliratokkal hirdeti magát – hiába, a profitnak nincs nemzetisége. Hanem úgy látszik, ezt még bizonyos magyarországi cégeknek el kell magyarázni.
Vannak ugyanis olyan vállalkozások, amelyek szeretnének a határ innenső oldalán élő ügyfeleket is megfogni, képesek azonban tömbmagyar, illetve igencsak jelentős számú magyar közösség által lakott vidékeken is kizárólag román nyelven hirdetni. Ha éppen nem autóbuszon ülök, minden bizonnyal földbe gyökerezett volna a lábam például legutóbb, amikor Nagyváradon megláttam két debreceni cég reklámját.
Az Aquaticum élményfürdő és a Fórum Pláza egyaránt óriásplakátokon hirdeti magát a Partium fővárosában, ami szép is, hiszen a határok már nem számítanak, azt a hatvan kilométert pedig egy óra alatt abszolválja az ember. Csakhogy egyik hirdetésen sem szerepelt egyetlen magyar szó se, azonkívül, hogy Debrecen. Mintha a két cég valahogy nem tartaná fontosnak megszólítani a város mintegy hatvanezres magyar lakosságát, úgy pöffeszkednek az utcákon az egynyelvű óriásplakátok.
De a taplóság itt még nem áll meg, a píárosok a rájuk jellemző ügybuzgalommal képesek még mélyebbre ásni magukat és az őket fizető céget. „A helyi magyarok úgyis tudnak románul, ezért fölösleges magyar nyelven reklámozni” – mondják.
Ezúton gratulálnék mindkét cégnek a zseniális észrevételért, egyben hozzátenném, hogy a helyi magyarok a helyi plázákban és a helyi élményfürdőkben is nagyon jól tudják érezni magukat, én például garantálom, hogy amíg sem az Aquaticumban, sem a Fórum Plázában nem tartják fontosnak, hogy megszólítsanak, a közelébe sem megyek egyiknek sem.
Nem kell azonban az anyaországiak tudatlanságát ostorozó regényekbe kezdeni: a csíkszeredai múzeum ugyanúgy kiverte a biztosítékot, amikor konstatáltam, hogy ugyancsak Nagyváradon szintén román nyelvű plakátokon népszerűsíti legújabb, egyiptomi kiállítását, amely a budapesti Szépművészeti Múzeum állandó tárlatának darabjaiból áll. Magánéleti okokból történetesen elég gyakran járok Csíkszeredába, de úgy döntöttem: ha már nem is várnak, inkább majd Budapesten nézem meg az egyiptomi tárlatot. Az végül is amúgy is közelebb van.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.