2009. október 09., 12:092009. október 09., 12:09
Rájöttek erre már az Erdélyben és a Partiumban működő multik is, mobiltelefon-szolgáltatótól bukaresti székhelyű gyógyszertárláncig számos nagy cég hirdet magyarul is a magyarok által sűrűn lakott vidékeken, sőt számos helyi, amúgy román tulajdonos által működtetett vállalkozás is kétnyelvű feliratokkal hirdeti magát – hiába, a profitnak nincs nemzetisége. Hanem úgy látszik, ezt még bizonyos magyarországi cégeknek el kell magyarázni.
Vannak ugyanis olyan vállalkozások, amelyek szeretnének a határ innenső oldalán élő ügyfeleket is megfogni, képesek azonban tömbmagyar, illetve igencsak jelentős számú magyar közösség által lakott vidékeken is kizárólag román nyelven hirdetni. Ha éppen nem autóbuszon ülök, minden bizonnyal földbe gyökerezett volna a lábam például legutóbb, amikor Nagyváradon megláttam két debreceni cég reklámját.
Az Aquaticum élményfürdő és a Fórum Pláza egyaránt óriásplakátokon hirdeti magát a Partium fővárosában, ami szép is, hiszen a határok már nem számítanak, azt a hatvan kilométert pedig egy óra alatt abszolválja az ember. Csakhogy egyik hirdetésen sem szerepelt egyetlen magyar szó se, azonkívül, hogy Debrecen. Mintha a két cég valahogy nem tartaná fontosnak megszólítani a város mintegy hatvanezres magyar lakosságát, úgy pöffeszkednek az utcákon az egynyelvű óriásplakátok.
De a taplóság itt még nem áll meg, a píárosok a rájuk jellemző ügybuzgalommal képesek még mélyebbre ásni magukat és az őket fizető céget. „A helyi magyarok úgyis tudnak románul, ezért fölösleges magyar nyelven reklámozni” – mondják.
Ezúton gratulálnék mindkét cégnek a zseniális észrevételért, egyben hozzátenném, hogy a helyi magyarok a helyi plázákban és a helyi élményfürdőkben is nagyon jól tudják érezni magukat, én például garantálom, hogy amíg sem az Aquaticumban, sem a Fórum Plázában nem tartják fontosnak, hogy megszólítsanak, a közelébe sem megyek egyiknek sem.
Nem kell azonban az anyaországiak tudatlanságát ostorozó regényekbe kezdeni: a csíkszeredai múzeum ugyanúgy kiverte a biztosítékot, amikor konstatáltam, hogy ugyancsak Nagyváradon szintén román nyelvű plakátokon népszerűsíti legújabb, egyiptomi kiállítását, amely a budapesti Szépművészeti Múzeum állandó tárlatának darabjaiból áll. Magánéleti okokból történetesen elég gyakran járok Csíkszeredába, de úgy döntöttem: ha már nem is várnak, inkább majd Budapesten nézem meg az egyiptomi tárlatot. Az végül is amúgy is közelebb van.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.