2009. október 09., 12:102009. október 09., 12:10
Amit például a Demokrata-Liberális Párt tegnap a parlamentben művelt, az sokkal inkább hasonlít egy, a kedvenc játékát a kezéből kiadni semmilyen körülmények között sem akaró durcás kisgyerek toporzékolásához, mint egy felelős kormányzati tényező reakciójához. Az, hogy a párt honatyái kivonultak, hogy határozatképtelenné tegyék a törvényhozást, miközben az ellenzék a bizalmatlansági indítványt ismertette, sok mindent jelez, csak épp a demokratikus gyakorlat iránti tiszteletet nem.
A mostani kapkodás alapján olybá tűnik, mintha a PDL – és a párt mögött álló Traian Băsescu államfő – elszámították volna magukat. Mintha nem hitték volna, hogy a szociáldemokraták kormányból való kilépése nyomán többségbe került ellenzék képes lesz kockára tenni a kényelmes parlamenti foteleket, és beválallja, hogy a kormány esetleges bukása után akár új választásokat is kiírhatnak.
A jelenlegi vita nyomán kezd érthetővé válni, miért is forszírozta a PDL, hogy az egységes bérezésről szóló törvényt felelősségvállalással fogadtassák el: arra számítottak, hogy az azt követően menetrendszerűen következő bizalmatlansági indítványt az akkor még stabil többségben lévő kormányoldal leszavazza, így ebben az ülésszakban több indítványt nem terjeszthetnek be ellenük.
A jelek szerint rosszul értelmezték az alkotmányt – és most bajban vannak. Az a sakkhúzás is meghiúsult, hogy a nyugdíjtörvényért való felelősségvállalás nyomán provokálják ki a kormány megbuktatását, hiszen az ellenzék is tisztában volt vele: ha ezt hagyja, azzal mártírt kreál Bocékból. Ezért napolta el a törvény beterjesztését a bizalmatlansági indítványról való szavazás utánra.
A PDL most kapkod, vadul keresi a szövetségest, és minden lehetséges módon – például a székelyföldi fejlesztések támogatására vonatkozó ígéretekkel – megpróbálja körbeudvarolni az RMDSZ-t. Kár lenne, ha sikerülne a manőver, hiszen a három ellenzéki párt összefogása, a PDL és Băsescu elszigetelése talán lehetőséget teremthetne néhány alapvető és szükséges alkotmányos reform megvalósítására – például az államfői jogkörök szűkítésére és a parlament kiemelt szerepének biztosítására.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.