2009. október 07., 12:022009. október 07., 12:02
Tegnapig például semmi sem indokolta – kivéve persze a politikai magamutogatásban rejlő kampánylehetőséget –, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok bizalmatlansági indítvánnyal, buktatási kísérlettel bombázzák a második Boc-kabinetet.
Hiszen a PSD és a PNL számára is nyilvánvaló: mindhiába veszik most a fejét a PDL-sek összevont kormányának, az államfőválasztásokig úgyis ez a szűkített kabinet ügyvezeti majd az országot, december 6. után pedig bármi megtörténhet – még az is, hogy Emil Boc miniszterelnök marad. Az egykori kolozsvári polgármester által tegnap beharangozott nyugdíjreform, ennek felelősségvállalása viszont már valóban komoly érv az ellenzék számára a bizalmatlansági indítványhoz.
Hiszen hadd ne a parlamentben kisebbségben maradt demokraták próbáljanak közvita nélkül keresztülvinni egy ilyen sarkalatos jogszabályt, épp most, az elnökválasztások előtt, ráadásul amikor már maga a kormányfő is arról beszél, hogy a nagykoalíció által elfogadott egységes bérezési törvényt is módosítani fogják.
De hát éppen ezért nem véletlen a nyugdíjreform időzítése: megtorpedózása után Traian Băsescu és a hozzá hű PDL előszeretettel tematizálhat majd az államfő felfüggesztését kieszközlő 322-ek, a „szörnyszülött” PSD–PNL–RMDSZ-koalíció újjáalakulásáról. Valójában ez lapul Boc kamikázestratégiája mögött, mentségére szól azonban, hogy a falnak nyílegyenesen fejjel rohanó ellenzéke hasonló felelőtlenséget tanúsít.
Beleértve természetesen az RMDSZ-t is, amely néhány nappal ezelőtt még a stabilitás megteremtésének szükségességére hivatkozva ígért támogatást a kisebbségi kormánynak, most viszont 180 fokos fordulatot véve csatlakozott a szocdemek és liberálisok gerjesztette fősodorhoz. Valami viszont azt súgja, hogy Băsescu újrázása esetén a jelenlegi ellenzéki alakulatok lélekszakadva rohannak majd a demokrata-liberálisok kebelére. Hiszen felelős politikát ugye sokkal kényelmesebb hatalmi pozícióban folytatni...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok