2009. október 07., 12:022009. október 07., 12:02
Tegnapig például semmi sem indokolta – kivéve persze a politikai magamutogatásban rejlő kampánylehetőséget –, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok bizalmatlansági indítvánnyal, buktatási kísérlettel bombázzák a második Boc-kabinetet.
Hiszen a PSD és a PNL számára is nyilvánvaló: mindhiába veszik most a fejét a PDL-sek összevont kormányának, az államfőválasztásokig úgyis ez a szűkített kabinet ügyvezeti majd az országot, december 6. után pedig bármi megtörténhet – még az is, hogy Emil Boc miniszterelnök marad. Az egykori kolozsvári polgármester által tegnap beharangozott nyugdíjreform, ennek felelősségvállalása viszont már valóban komoly érv az ellenzék számára a bizalmatlansági indítványhoz.
Hiszen hadd ne a parlamentben kisebbségben maradt demokraták próbáljanak közvita nélkül keresztülvinni egy ilyen sarkalatos jogszabályt, épp most, az elnökválasztások előtt, ráadásul amikor már maga a kormányfő is arról beszél, hogy a nagykoalíció által elfogadott egységes bérezési törvényt is módosítani fogják.
De hát éppen ezért nem véletlen a nyugdíjreform időzítése: megtorpedózása után Traian Băsescu és a hozzá hű PDL előszeretettel tematizálhat majd az államfő felfüggesztését kieszközlő 322-ek, a „szörnyszülött” PSD–PNL–RMDSZ-koalíció újjáalakulásáról. Valójában ez lapul Boc kamikázestratégiája mögött, mentségére szól azonban, hogy a falnak nyílegyenesen fejjel rohanó ellenzéke hasonló felelőtlenséget tanúsít.
Beleértve természetesen az RMDSZ-t is, amely néhány nappal ezelőtt még a stabilitás megteremtésének szükségességére hivatkozva ígért támogatást a kisebbségi kormánynak, most viszont 180 fokos fordulatot véve csatlakozott a szocdemek és liberálisok gerjesztette fősodorhoz. Valami viszont azt súgja, hogy Băsescu újrázása esetén a jelenlegi ellenzéki alakulatok lélekszakadva rohannak majd a demokrata-liberálisok kebelére. Hiszen felelős politikát ugye sokkal kényelmesebb hatalmi pozícióban folytatni...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok