2009. október 07., 11:582009. október 07., 11:58
Egy sör nem sör, egy mozdony miért is lenne elég az amúgy is leromlott szerelvényeiről elhíresült vasúttársaságnak, így nem aprózták el a dolgot: a vállalat és a mozdonygyár közötti egyezmény értelmében a CFR összesen három villanymozdonyt vásárol a következő két év alatt, összesen 28,18 millió lejért.
Na, most mondja azt valaki, hogy az országot utolérte a recesszió. Hisz nem egy magántőkéből gazdálkodó vállalkozásról beszélünk, amelynek okos gazdálkodással akár jól is mehetne a világgazdasági válságban, hanem az amúgy is folyamatos veszteségekkel küzdő, adósságokat felhalmozó, alkalmazottainak bérét késve utaló, s a válság okán tömeges elbocsátásokra készülő ÁLLAMI vasúttársaságról.
Nem is saját tőkéből finanszírozzák ám a hatalmas beruházást, hanem – honnan is máshonnan –, mint egyenesen az állami költségvetésből. Abból a szűkös kis büdzséből, amiről mostanság csak azt hallani, hogy nem futja semmire, vegyék már észre a követelőző közalkalmazottak is, hogy VÁLSÁG van.
Távol álljon tőlem a populizmus. Nem akarok én a gazdasági fejlődés kerékkötője sem lenni. Hisz hol van ez a nálunk luxusberuházásnak minősülő gyenge kis mozdony attól, hogy napjaink leggyorsabb vonata képes elérni az óránkénti 575 kilométeres sebességet. Azonban elmúlt tíz éve annak, hogy viszonylag rendszeresen vonatozom Kolozsvár és Csíkszereda között.
A 288 kilométeres táv megtétele nemhogy nem közelít az ideálisnak ható másfél órához, hanem a kezdeti öt óráról fél órával hosszabbra nyúlt. Hasonlóképpen a gyermekkoromban még a Brassó–Csíkszereda közötti távot tíz perc híján két óra alatt végigzötyögő személyvonat, amelynek ma sokszor a két és fél óra sem elég a 95 kilométeres kihíváshoz.
A mozdonyakvizíció pedig sajnos nem kecsegtet annak a lehetőségével, hogy ezentúl hamarabb eljutok A pontból B pontba. És most az egyszer nem arról van szó, hogy Erdélyt diszkriminálják az állami pénzek elosztásakor. Egyszerűen csak arról, hogy a közeljövőben mindössze néhány kiváltságos mozdonyvezető próbálgathatja, hogy milyen a romániai vasutakon száguldozni. Jelenleg ugyanis az egyetlen olyan romániai vasútszakasz, amelyen 200 km/órás sebességgel lehet közlekedni, a făurei-i vasúti tesztközpontban található.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok