2009. október 13., 11:342009. október 13., 11:34
A PDL kiszivárogtatására, amely szerint kormányzati pozíciók ígéretével sikerült rábeszélni az RMDSZ-t a kormány támogatására, még nem is lenne érdemes adni, hiszen az egymásba vetett bizalom aláásása bevett taktika az ellenfelek megosztására. Azonban az RMDSZ-es vezetők lényegkerülő, kitérő nyilatkozatai már elgondolkodtatók.
Kelemen Hunor szerint például nem lehet biztosan tudni, hogyan is szavaznak majd ma a szövetség honatyái, és egyébként is, a PSD-seken múlik majd, mi lesz az indítvány sorsa. Ami jogos hozzáállás lenne valamely más párt indítványa esetén, ám a saját kormánybuktató dokumentum kapcsán igencsak visszás ez a hozzáállás. A megingás okai között minden bizonnyal a felülről, a kormány részéről tapasztalt és az alulról, a helyi szervezetek által gyakorolt nyomás is megtalálható.
A PDL olyan ígéretekkel csábítja a szövetség vezetőit, amelyek megnyithatnák az utat az eddig elzárt források irányába, míg a tiltakozó belső emberek a kormánypárt helyi képviselőivel megkötött politikai/üzleti paktumokat féltik. Mindkettő igen nyomós érv egy parlamentben is jelen lévő politikai alakulat számára, ám nem árt mérlegelni, hogy a várható haszon rövid vagy hosszú távú-e.
Mert igaz ugyan, hogy a Machiavelli-féle elv szerint a politikában soha ne mondjuk, hogy soha, ám nem biztos, hogy a machiavellizmus mindig és minden körülmények között célravezető. A PDL már több ízben is bebizonyította megbízhatatlanságát, partnereivel szemben rendszerint szószegőnek és állhatatlannak bizonyult, ezért szigetelődött el.
Ha az RMDSZ most a moralitást és a szövetséges melletti kitartást sutba dobva mentőövet dob neki, könnyen megtörténhet, hogy nem csupán partnerei, de a választók is ugyanebbe a skatulyába sorolják – a kitörés pedig igencsak nehéz lesz. Ha nem lehetetlen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok