2009. október 06., 10:322009. október 06., 10:32
A szövetség ugyanis könnyen a megvetett utolsó csatlós szerepében találhatta volna magát, amennyiben elvállalta volna az általa korábban sokat ostorozott Demokrata-Liberális Párt, azon keresztül pedig Traian Băsescu államfő támogatását. A döntés megértéséhez érdemes végiggondolni, mit nyert volna az RMDSZ, ha enged a PDL csábításának, és elfogadja a 2000 és 2004 között a PSD-vel egyszer már eljátszott „kint is vagyok, bent is vagyok” helyzetet.
A PDL máris megtette az első gesztusokat, hiszen a PSD kormányból való múlt heti távozását követően két leváltott szociáldemokrata alprefektus helyére is magyar tisztviselőt ültetett. Ennek fényében bizonyos, hogy ha a szövetség kimondja a boldogító igent, még jó néhány alprefektusi tisztség kinézett volna, emellett számos, a kormány alárendeltségébe tartozó megyei közintézmény vezetői posztját is megkapja. Egyértelmű ugyanakkor, hogy amit a vámon nyert volna, ugyanúgy elveszíti a réven.
Hiszen igaz, hogy egyes intézmények vezetésében részlegesen helyreállt volna az etnikai egyensúly, ugyanakkor az RMDSZ-nek vállalnia kellett volna annak az ódiumát, hogy azt a kormányt támogatja, amely képtelen megbirkózni a válsággal, és amely mögött az a Traian Băsescu áll, aki immár leplezetlenül akarja maga alá gyűrni a legfőbb állami szerveket: a kormányt már zsebre vágta, a legfőbb ügyész is mellette áll, és az egykamarás parlament bevezetésének ötletével a törvényhozás bedarálására irányuló manővert is elindította.
Arról nem is beszélve, mennyire álságosak azok az érvek, amelyek szerint az RMDSZ-nek a közös néppárti tagság miatt kellene támogatnia a PDL-t, hiszen a PDL már az EP-ben is többször keresztbe tett a magyaroknak: először Tőkés László frakciótagságának, majd a kisebbségi magyar frakció ötletének megtorpedózásával. Az indítvány következményei persze bizonytalanok, hisz ha bukik is a kormány, Băsescu kétszer is jelölhet új kormányfőt, aki vélhetően ismét PDL-s lenne. Most azonban az a fontos, hogy az RMDSZ nemtelen, kétes értékű alkuk helyett felelős ellenzékként mindent megtegyen a felelőtlen kormány eltávolításáért.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.