2009. október 05., 10:052009. október 05., 10:05
Meglehet, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) közös kormányzása vezetett a válsághelyzetbe, a kilépés után mégis a PDL egyedül lesz kénytelen elvinni a balhét. Ha pedig így alakul, az azt is jelenti, nem jött be Traian Băsescu nagykoalíciós stratégiája.
Ennek ugyanis az lett volna a lényege, hogy az államelnök-választási kampányban a legfőbb ellenfél ne emlegethesse: az országban rosszul mennek a dolgok. A PSD szervesen kapcsolódik a szakszervezetekhez, nem egy politikusa a szakszervezeti mozgalomból nőtt bele a pártba. Várható hát, hogy az elnökválasztási kampányba beékelődő sztrájkhullám a baloldali jelölteknek hangját erősíti, nekik hoz majd szavazatokat.
Az erdélyi magyar ember azonban valószínű, nem elsősorban e politikai szemüvegen keresztül értelmezi a közalkalmazottak sztrájkját. Lesz majd, akit hátráltat a munkabeszüntetés, és lesz, aki ebben látja sorsa jobbra fordulásának az esélyét. Ha elvonatkoztatunk a személyes érintettségektől, meglehet, nem tűnik igazságosnak, hogy éppen a közalkalmazottak elégedetlenkednek.
Tény, hogy az állam nem fizeti meg eléggé a munkájukat, de az is igaz, hogy kevésbé kell aggódniuk a munkahelyük elvesztése miatt, mint a magánszférában dolgozó társaiknak. Gazdasági válság idején pedig ez egyáltalán nem mellékes szempont. A biztosító társaságok is megkérdezik a biztosítottól, hogy mibe fektessék a pénzét. A részvények többet hozhatnak, de kockázatosabbak, az állampapír kevesebb, de biztos gyarapodást ígér.
Az általános sztrájknak azonban általános haszna is lehet. Világosan látszik ugyanis, hogy a kormány mindeddig nem találta meg a gazdasági válságból kivezető utat. A közalkalmazotti munka hatékonyságának a növelése helyett eddig csak afféle nevetséges megoldásokkal tudott előrukkolni, hogy mindenki vegyen ki tíz nap fizetetlen szabadságot. Ha a szakszervezeti nyomás kreativitást sajtol ki a kormányból, az valamenynyi állampolgár hasznára válhat.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.