2009. november 05., 10:302009. november 05., 10:30
Kezdő szülő koromban még úgy képzeltem, hogy az iskola és a szülő között egyfajta szövetség kellene, hogy létrejöjjön a gyermek érdekében, hiszen közös érdek, hogy felelősségteljes felnőttet neveljünk a társadalom számára.
Úgy véltem, hogy szülőként lehet észrevételem, véleményem az iskolai tevékenységről, sőt ki is fejthetem azt, illetve szóvá tehetem, ha valamiről úgy vélem, nem a dolgok rendje szerinti kerékvágásban halad. Aztán egy idő után letettem erről, ugyanis azt tapasztaltam, hogy jobb, ha befogom a „lepcsegőmet”, mert a „tanügyi karhatalom” kezében lévő ostorvége a gyermekemen csattan.
Visszakoztam tehát, és igyekeztem minél kevesebb alkalommal hozzászólni szülői értekezleteken, sőt el is döntöttem magamban: úgy rossz az egész rendszer, ahogy van, kár még a szót is fecsérelni rá. Mondom, így volt ez egészen mostanig. Aztán a lányom más városba került iskolába, és oda is szülői értekezletre hívtak, nem is akárhogyan: meleghangvételű, névre szóló meghívóval.
Aztán a két részből álló értekezlet is megérne egy misére valót, de most arról a szerződésről akarnék beszélni, amit fütyörészve, „no ez igen” csettintések közepette aláírtam. Már a külalakja sokat elárul, ugyanis a szerződő felek – iskola, szülő és tanuló – kötelezettségei a lap egyik oldalán egyenlő arányban vannak elosztva.
Érdemes lenne teljes terjedelemben leírni, de néhány kitét is érzékelteti, mennyire komoly a hozzáállás. Például a lányom iskolájában az intézmény biztosítja az „esélyegyenlőséget valamennyi tanuló számára”, illetve vállalja, „hogy az iskolában szervezett tevékenységek nem sértik a tanuló személyiségét”.
Ezzel szemben a tanuló kötelezettséget vállal arra nézve, hogy „nem terjeszt és nem fogyaszt dohányárut, alkoholt és drogot, illetve nem visz az iskola területére fegyvert, fegyvernek minősülő eszközöket stb”.
És igen, ugyanakkora részben a szülőknek is vannak kötelezettségei, például, hogy havonta felhívják az osztályfőnököt telefonon és érdeklődnek a gyerekük viselkedéséről, tanulmányi előmeneteléről. Szóval nem is annyira aberrált – ezek szerint – az a húsz évvel ezelőtti elvárásom, hogy szövetség kell, hogy létrejöjjön szülő és iskola között. Csakhogy ezt minden tanintézményben kellene alkalmazniuk…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok