2009. október 28., 10:292009. október 28., 10:29
Persze előfordulhat, hogy a helyi rendőrségre vonatkozó voksoláskor választási megfontolások is szerepet játszottak – kampányban bármely román párt megítélését kedvezően befolyásolhatja egy, a magyarokat kedvezőtlenül érintő jogszabály megszavazása, ráadásul a demokrata-liberálisok akár a kormánybuktatásban való RMDSZ-részvételért dukáló „nemes” bosszúnak is tekinthették – , ám ez a végeredmény szempontjából semmin sem módosít.
Ráadásul a javaslat elvetésével újabb viszályok magját is elvethetik, hiszen több, jelentős számú magyar által lakott településen a már kialakult status quo is felborulhat. Például már a helyi magyarok közérzetére is jótékony hatással bír, hogy az egyenruhás testület járőrkocsijain a Poliţia comunitară mellett a Közösségi rendőrség felirat is szerepel.
Ennek nyomán talán már valamelyest a bizalom is megnőtt a rendfenntartók iránt, hiszen az ember azt érzi, hogy végre őt is egyenrangú polgárnak tekintik. Ha azonban a helyi rendőrségre vonatkozó jogszabályt a képviselőház is jóváhagyja, nagy a veszélye, hogy ez a bizalom szertefoszlik. A magyar vagy magyarul jól tudó rendőr ugyanis nem azért szükséges, mintha a magyarság vagy a magyartudás önmagában kitüntetett értékkel bírna.
Hanem azért, mert éles helyzetben hatékonyabban tud eljárni a magyar közegben, a polgár pedig azt érzi, hogy az állami szervek nem ellene, hanem érte vannak. Ha viszont Bukarestben nem tartják fontosnak, hogy a magyar polgárok jól érezzék magukat saját hazájukban, sőt ez ellen tesznek, akkor az állam tekintélye ismét csak csorbul, a rendőrt pedig – az ortodox egyházhoz hasonlóan – ellenségnek, a román expanzió képviselőjének tekintik.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.