2009. november 02., 01:002009. november 02., 01:00
Vagyis nemcsak arra hívják fel a választópolgárok figyelmét, miért érdemes vagy kell rájuk szavazni, hanem arra is: miért nem szabad a másikra. Eme világszerte bevett gyakorlat érhető most tetten Romániában és Magyarországon egyaránt, azzal a különbséggel, hogy bizonyos politikai körök és értelmiségi holdudvaruk mindkét országban apokaliptikus jövőt vizionálnak arra az esetre, ha ez vagy az a tábor kerül hatalomra. Az anyaországban például még csak a jövő évi országgyűlési választások kampányának előjátéka folyik, a történelmi mélypontra süllyedt szocialisták azonban jó ideje azzal riogatják a lakosságot, hogy fehér terror és Orbán-diktatúra vár rá, ha a Fidesz ismét hatalomra kerül. Még baloldali értelmiségiek is azt szajkózzák, hogy vége a parlamenti demokráciának a Fidesz kétharmados győzelme esetén. Nem tudom, megfigyelték-e, de ugyanez a lemez forog a romániai államfőválasztás közeledtével is. Traian Băsescu ellenfelei már nem érik be annak silabizálásával, hány üveg whiskyt iszik meg naponta vagy milyen súlyosságú elmezavarban szenved az államfő. Hanem azt bizonygatják, hogy az egykori hajóskapitány újrázása esetén Romániába visszatér a Ceauşescu-típusú diktatúra, az elnök ellenfeleire jobb esetben börtön, de az is megtörténhet, hogy puskagolyó vár, a még itthon maradtak pedig máris érdeklődhetnek munkalehetőség után az eperszedőknél. Magyarországon és Romániában is az évtizedes kapcsolatrendszerét féltő posztkommunista hálózat él a riogatás eme jól bevált eszközével. A különbség csak annyi, hogy miközben odaát a baloldal már nem rendelkezik akkora médiatúlsúlylyal, mint 2002-ben – vagy 2004-ben, amikor 23 millió románnal hozta a frászt a népre –, nálunk a Băsescu ellen szövetkezett pártok világvégét jövendölő diskurzusát a sajtó túlnyomó többsége szűretlenül és gátlástalanul visszhangozza. Eközben pedig úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy hangosbemondóvá válik egy képzeletbeli önkényuralommal hadakozó politikai tábor kezében, amelynek legnagyobb baja, hogy képtelen valós alternatívát felmutatni.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.