2009. november 05., 10:322009. november 05., 10:32
Aztán kora délután, úgy kettő körül jött az újabb pofon: Kolozsváron úgy avatták fel a hivatalosságok szerint korszerűsített, jobb érzésű emberek szerint egyszerűen megcsúfolt, Mátyás király szobra előtt nemrég virágban, zöld fűben és fában pompázó, tegnap óta szürke betonba és kőbe merevedett Főteret, hogy Sorin Apostu polgármester a forgatókönyvből egyszerűen kihagyta a magyarokat.
A város magyar polgárait, de még a legközvetlenebb magyar munkatársait, önkormányzati képviselő kollégáit is. Az igazat megvallva, a Főtér átalakításában nincs semmi ünnepelnivaló – mert az meglehetősen egyértelműen a Mátyás-szoborcsoport és a Szent Mihály-templom léte és szentsége elleni ostrom újabb szakaszát jelenti –, de azért mégiscsak arcpirító, hogy az Erdély szellemi fővárosaként, Európa egyik, ráadásul multikulturális fellegváraként emlegetett kincses város polgármestere úgy tesz, mintha mi, magyarok, a románokhoz hasonlóan Kolozsváron születettek, az elöljáró pár százezres nagyságrendű nemzettársaihoz hasonlóan ide költözöttek vagy csak ideig-óráig itt lakók nem is léteznénk.
S a kérdésre, hogy az igazságos uralkodó szobra előtt gyülekező, némán tiltakozó három-négyszáz magyarhoz mit szól, újabb pofont csattantott arcunkra, mondván: azok nem Kolozsvár polgárai. Ekkora baromságot csak az mondhat, akit gondolataiban és cselekedeteiben mérhetetlen rosszindulat vagy nem kevésbé mérhetetlen tájékozatlanság vezérel.
Mindkettő egyformán káros, a lényeg, hogy a jelek szerint a funári ideológia emlőin nevelkedett polgármester rosszindulatú mentoránál is rosszabb, mert amaz legalább tudomásul vette a kolozsvári magyarság létét azzal, hogy lépten-nyomon kitalált valamit, szobrot vagy feliratot, amivel bennünket hecceljen. De a keserű szájízt hagyó tegnapi, újabb november 4-e után legalább világossá vált: mert van, amit féltenünk, rendezhetjük sorainkat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok