2009. október 28., 10:262009. október 28., 10:26
A felmérésben a legfontosabb megállapítás: a román lakosság fő étkezési alapanyaga a hagyma, krumpli és a csirkehús. Érthető. Nagymamám minden receptje úgy kezdődik, „végy egy hagymát…”. A csirkehús pedig a lehető legolcsóbb és kiadós étel, ráadásul rengeteg elkészítési módja van. A krumpli, az pedig krumpli.
Továbbá a felmérésből az is kiderül, hogy a megkérdezettek kedvence a csorba. A hírben így olvasom: „ebédre szívesen készítenek csorbát, legyen az zöldséges vagy hússal készült leves.” Hát igen, talán több a zöldséges csorba, mint a húsos, azért kellett ezt kiemelni.
A továbbiakban kiderül a jelentésből, hogy a romániai polgárok háztartásának több mint felében jelen vannak a friss zöldségek, ami arra enged következtetni, hogy igyekszünk egészséges étrend szerint élni.
Vagy mert nő a kertben. Vagy anyjáék küldenek a buszsofőrtől a zsák pityóka mellé. A gyerekes családok étrendje sem tér el az általánostól, sőt kiegészül, ők fő alapanyagként ugyanis a száraztésztaféléket is használják. Mert olcsó és laktató. S mindezek tetejébe a megkérdezettek több mint fele úgy véli, egészséges életmódot folytat, holott 49 százalék (biztos a másik fele) kihagyja a reggeli étkezést.
Nos miután megemésztettem a „temérdek” adatot, rájöttem, hogy semmi újat nem mondott. Hacsak nem az volt a célja, hogy rávilágítson, mennyire egyhangú az étrendünk. Hiába, a válság a konyhánkba is beütött, nem lehet bármilyen tengeri herkentyűkről álmodozni. A zöldség megterem a kertben, a tyúk elszaladgál az udvaron, a laskát megvesszük a boltban, ha muszáj. Ha luxus vacsorára vágyunk, bekapcsoljuk a tévét, s ha marad véletlenül egy kis pénzünk, kifizetjük a gázszámlát. Szűkös világ van, szokták mondani az öregek, még szerencse, hogy megterem benne a pityóka.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok