2009. október 29., 11:002009. október 29., 11:00
Szóval falun teljesen más. Az ember például ráérősen megáll a kerítés mellett, és megtárgyalja ügyes-bajos dolgait a szomszédaival. Ez nem olyan, mint a lépcsőházi pletykálkodás, annál hosszadalmasabb és otthonosabb. Közben nem kell váltogatni egyik kézből a másikba a húszkilós cekkert, sem fellapulni a falra, mert valaki arra jár.
Szóval az ember csak támasztja ráérősen a kerítést, szemmel tartja a gyermekét, s az sem kizárt, hogy előkerül egy üveg félszáraz fehér, lassan az egész utca összeverődik, ami nem jelent még kisebbfajta csődületet sem, mert mindössze négy ház lakóiról beszélünk. S ilyenkor, ha nem is a világot, de a szűkebb környezetet könnyű megváltani. Egy ilyen ad hoc megbeszélés során vetődött fel a felelőtlen, mondhatni eszement ötlet, hogy építsünk utat. Így, kimondva végtelenül egyszerűnek tűnt az egész, és bujkált benne az önmegvalósítás és a majd mi megmutatjuk, milyen az, ha a városi kiköltözik falura.
Az út korábban is létezett, szerény földút volt, keskeny és hepehupás, nemzedékek lába és szekere döngölte keményre. Büszkeségtől párás szemmel néztük, amikor a földgyalu kisimította. Nagy lett a sár, de tudtuk, hogy nem tart sokáig. Nem kellett sokáig kuporgatni, megjelentek a teherautók és követ hordtak a sárba. Sár már nem volt, csak csetlés-botlás, és zötyögő autóinkból apró alkatrészek potyogtak. Folytatódott a kuporgatás, a tárgyalás, a rendelés, és máris jött a kőporral megrakott teherautó.
Az elképzelés szerint végighúzta volna a finom port az úton, de a nedves anyag az első óvatos billentésre egy halomba lezuttyant. Erre jó a kaláka, gyülekeztek a lelkes szomszédok a kőporhegy aljába, de bármennyit is hordták, az csak nem fogyatkozott. Újabb kuporgatás, és megvolt az a pénz, amiért került, aki széthordja a kőport jó vastag rétegben. Soha nem látott mértékű sár keletkezett belőle. Csak azért nem vagyok empatikus ezek után a mindent elbaltázó politikusokkal, mert mindenki legyen a saját pénzére hülye. A kerítés mellett pedig már arról beszélgetünk, hozatni kéne néhány teherautónyi követ…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok