2009. október 30., 12:362009. október 30., 12:36
Az azóta eltelt évtized, az információk garmadával, riportokkal, háttéranyagokkal és véleményekkel megtöltött 2743 lapszám aztán mégsem őket igazolta, hanem azt a sok ezer olvasót, aki ennyi idő elteltével is igényli az erdélyi magyar közéleti napilapot. Persze hazudnánk, ha azt állítanánk: egyszerű sétagalopp volt a hátunk mögött hagyott tíz év lapszerkesztése.
Tíz évvel ezelőtt sem volt könnyű kormányozni a Krónika hajóját a politikai és a gazdasági érdekszférák szküllái és karübdiszei között, és az ilyen irányú befolyásolási kísérletek bizony sokszor kerülgették az újságírót azóta is.
A Krónika azonban mindig is ama kevés erdélyi magyar sajtóorgánumok közé tartozott, amelyben megvolt a kellő bátorság bárki és bármi bírálatára, legyen az politikus, vállalkozó, egyházfő, önkormányzati tisztségviselő vagy maffiózó. Nemhez, korhoz, valláshoz és nemzetiséghez való hovatartozástól függetlenül.
Tíz év távlatából talán most sokakat elragadna a hév, és beleesnének az öntömjénezés csapdájába. Mi nem tesszük, nem állítjuk magunkról, hogy mi vagyunk a honi magyar szakma jelenkori letéteményesei, és nem kívánunk dicshimnuszokat zengeni arról, hogy a Krónika a romániai magyar újságírás zászlóshajója. Mi a dicséretet és a bírálatot másra bízzuk, tudván tudva, hogy eddigi munkánknak mindkettőből egyaránt kijár.
A tekintetben azonban naponta tiszta lelkiismerettel fogjuk kézbe az egy nappal korábban öszszeállított lapot, és ülünk a képernyő elé írni-szerkeszteni a következőt, hogy pennánkat kizárólag szakmai szempontok vezérelték, és noha hibáinkat – merthogy volt példa ilyenekre is – sohasem szándékosan, csúsztatási vagy manipulációs szándékkal követtük el, egytől egyig felelősséget vállalunk értük.
Bízunk abban, hogy 1999. október 30-ához hasonlóan az olvasó ugyanígy felvállalja a mai és a holnapi Krónikát is. Sőt a 2019-ben megjelenőt is. Mi ugyanis nem állunk meg, hiszen lám: immár évtizedekben mérjük magunkat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok