2010. december 24., 10:262010. december 24., 10:26
Már a regény címe is tükrözi ezt a tematikát. A tüske fallikus szimbólum, a vár pedig egy védett, ugyanakkor bevehető, beveendő helyet jelöl. A vár akár lehetne a női vagina is, de mivel ez egy fiúkról-férfiakról szóló mű, ezért egyértelműen az ánuszról van itt szó. Ráadásul a női szereplők akadályozzák, a férfi karakterek viszont segítik azt a folyamatot, hogy a tizenhárom éves fiú „a vén buzeráns” Matula kezére jusson. Ennek nyomán nézzük meg, milyen más gyerekkori olvasmányok okozhatnak maradandó torzulásokat az ártatlan gyermeki lelkületben.
Itt van mindjárt A Pál utcai fiúk, amely egyértelműen ugyanolyan buzeranciára buzdító mű, mint a Tüskevár, sőt. Hiszen már az a tény is mindent elmond róla, hogy a fiúk egymás golyóival játszanak. De még az olyan, látszólag ártatlan művek is káros szenvedélyeket ébresztenek az ifjakban, mint Kittenberger Kálmán vadászkalandjai. E kötetek csak az avatatlan szemlélő számára tűnnek izgalmas történeteknek – valójában a zoofília csíráját hivatottak elhinteni az ifjoncok között. Hiszen gondoljunk csak bele: itt van ez az arc, aki ahelyett, hogy kényelmesen elüldögélne a budapesti kávéházakban, folyton Afrikában lébecol, egy rakás egzotikus állat között. Az, hogy legyilkolássza őket, ne tévesszen meg senkit: ezzel valójában csak a bűnös késztetést kívánja elfojtani magában, de bennünket nem vezet félre.
Hiszen a vadászpuska már önmagában is fallikus szimbólum, a férfiasság meghosszabbítása. Az Egri csillagok pedig egyenesen idegengyűlöletre nevel: hiszen a magyarok ahelyett, hogy vendégszerető, politikailag korrekt európai polgárokhoz méltóan átengednék az egri várat a törököknek, hogy ott döner-dürüm kebabsütőt nyissanak, rendkívüli, zsigeri intoleranciáról tanúbizonyságot téve lemészárolják őket. Ha jobban belegondolok, nincs is olyan gyermekkönyv, amely a kedves felszín alatt ne valami beteg elme devianciáiról szólna. Még szerencse, hogy vannak képzett, értelmes, éles szemű irodalompszichológusok, akik megmentik az ártatlan lelkeket e perverz fertőtől.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.