2010. december 30., 10:412010. december 30., 10:41
Azt már megszokhattuk, hogy a balliberális oldal és sajtója riogat, közelgő diktatúráról fantáziál, fehér címoldallal jelenik meg, és akár Erdélyig is tartó médiapórázt vizionál. Ehhez azonban most nyugat-európai és amerikai publicisták, politikusok is csatlakoztak. Persze a nyugati újságírók és politikusok jelentős része van annyira öntelt, hogy a Bécstől keletre elterülő régiót hajlamos legyen egy Türkmenisztán szintjén álló szürke zónának tekinteni, ahol bármikor ismét felütheti a fejét a diktatúra. Ehhez lelkesen asszisztálnak a magukat nyugatosnak és progresszívnek tartó magyar megmondóemberek is, akik egy kis nyugati elvbaráti hátbaveregetésért cserében bármikor hajlandóak megerősíteni, hogy a magyar egy mucsai, felvilágosulatlan, intoleráns nemzet.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a médiatörvény tökéletes lenne, még akkor sem, ha szó sincs arról, hogy elsejétől bevezetnék a cenzúrát, hiszen az internet korában, az EU közepén amúgy sem valósulhat meg a teljes állami kontroll. Tény, hogy bizonyos alapvető társadalmi és erkölcsi értékek védelme szükséges, ám ez túlságosan tág fogalomkör, ezért kerülni kell az általános, többféleképpen értelmezhető megfogalmazásokat. A sajtó mint rendszer persze ugyanúgy nehezen vehető rá az önszabályozásra, mint a gazdaság vagy maga a politikum. Ám sohasem szerencsés, ha szabályozását egyértelmű pártkötődéssel rendelkező személyekre bízzák. A független szakmai testületeknek lehet szerepük a média szakszerű működésének biztosításában, de vitás ügyekben a független igazságszolgáltatásnak kell kimondania az utolsó szót.
Amikor nyolcévi tehetségtelen és kártékony balliberális kormányzás után a jelenlegi kormány vette át az ország irányítását, sokan mondták, hogy most újra tiszta lappal indulhat. Nem lenne jó, ha ez, pláne most, amikor rajtunk a világ szeme – még ha csak riogatás és hisztériakeltés céljából alkalmazva is – fehér címoldalakat jelentene.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok