2010. december 29., 10:042010. december 29., 10:04
Mégis iszonyúan nehéznek, kiábrándítónak tűnt az esztendő, melynek a lezárására készülünk. Olyan időszak után következett ugyanis, amikor minden arra jogosított fel, hogy többet reméljünk. A rendszerváltás utáni években a közérzetünket az határozta meg, hogy a kommunista rendszer minden öröksége összeomlik, semmi sem működik már, ami régen működött, megszűnnek a munkahelyek, nem jár az autóbusz, nem takarítják le a havat az útról. Az új évezredben azonban Románia a gazdasági növekedés útjára tért, és a növekedés, melyet eleinte csak a statisztikusok észleltek, pár éve az életszínvonalon is nagyot lendített. 2005-ben, 2006-ban arra gondolhatott az ember, hogy Románia látványosan kitör az elmaradottságból. Afféle kelet-európai kis tigrisként fogják majd emlegetni. A nyolcszázalékos gazdasági növekedés azt az illúziót keltette, hogy a fejlődésnek nincs határa. Szinte már-már nem érte meg külföldre menni dolgozni. Ha az ember a veszteglő gyurcsányi Magyarországra tekintett, már-már kezdett büszke lenni a román állampolgárságára. 2009-ben inkább csak beszéltünk a gazdasági válságról, az igazi csapást az idei év hozta. Ekkor derült ki, hogy a korábban biztonságosnak tűnő állami állások sem azok immár, hogy a negyedével, harmadával csökkentett fizetés nem elég a megélhetéshez. A legnagyobb kiábrándulást az az általános érzés hozta, hogy az ország voltaképpen nem a gazdasági válságba, hanem a vezetők hozzá nem értésébe bukott bele.
A választott vezetőkbe, a demokrácia önszabályozó képességébe vetett hit szenvedte a legsúlyosabb csorbát ebben az esztendőben. A lelkesedés, a bizalom légköre fagyott meg, és ez talán a legsúlyosabb hozadék. Ma a többség borúlátón tekint a jövőre, úgy gondolja, hogy a 2010-es év is átmeneti volt a 2009-es és a 2011-es között. Ami jön, az még kiábrándítóbb lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok