Multiátverés ünnepekre?

Többször is írtam már arról, de még többször mondtam, hogy nem szeretem a nagy bevásárlóközpontokat. Nem szeretem, mert személytelenek, mind egyformák, semmilyen hangulatuk nincs, és legfőképp, mert mindegyik egyformán azt sugallja – legalábbis számomra –, hogy én a piti vásárló csupán egy porszem vagyok az óriási gépezetben, amely ráadásul nem értem van, hanem a „mindenható” profitért.

Jánossy Alíz

2010. december 29., 10:022010. december 29., 10:02

Ezért – ha csak tehetem – nagy ívben kerülöm ezeket a mamutüzleteket, és mindaddig, amíg egy helyi vállalkozó működtet egy kis sarki boltot, oda járok vásárolni. Viszont, sajnos, már van néhány olyan termék, amit egyszerűen nem lehet megvásárolni a sarki boltokban, ezért kénytelen vagyok alkalomadtán igénybe venni a multicégek személytelen szolgáltatásait.

Például macskaalmot és egyfajta húskonzervet a macseknek mindig a lakásomhoz legközelebbi bevásárlóközpontban veszek, mert ott a legolcsóbb, ráadásul az ötkilós kiszerelésű almot nem kell nagy távon cipelnem. Persze ha szórólapozás folytán nem is – mert ezeket rendszerint olvasatlanul kitakarítom a postaládámból –, de szomszédasszonyoktól, ismerősöktől csak értesülök arról, hogy éppen milyen termék akciós abban a bizonyos szupermarketben, és nagy ritkán beleesem abba a hibába, hogy a szokásos termék mellé mást is teszek a hatalmas bevásárlószekérbe.

Így jártam karácsony előtt is, amikor úgy véltem, nagy tételnél sok kicsi sokra megy alapon, jobb, ha a cukrot, margarint stb. ott veszem meg, ahol a kedvencemnek az almot. Mit mondjak? Meg is bántam rendesen, és további legalább száz érvem született arra nézve, miért ne vásároljak továbbra sem bevásárlóközpontban. Már hogyisne, amikor nagy megdöbbenésemre kiderült, hogy a polcok között karba tett kézzel álldogálók nem azért vannak, hogy bármilyen felvilágosítással szolgáljanak adott termékkel kapcsolatosan, hanem azért, hogy – idézem – „figyeljük nem lop-e például maga az üzletben”. S ezt még elnéztem volna, de attól végképp kiborultam, amikor láttam, hogy a fiatal betanított, műmosollyal előre köszönő kasszás, mintha idegrángásos lenne, kétszer, sőt háromszor is elhúzza a terméket a vonalkódolvasó előtt, kétszer-háromszor felszámolva az egyetlen termék árát. Szóvá tettem a dolgot, és meg is kaptam a választ: „ha nem tetszik, menjen s reklamáljon”. Hát nem mentem, de az biztos, hogy abba az üzletbe ezután még macskaalomért sem fogok betérni. Már nem egyébért, de kinek hiányzik a multiátverés ünnepekre?!