2010. december 21., 10:192010. december 21., 10:19
A román kormány által 2002-ben létrehozott testület létjogosultságát már annak idején sokan megkérdőjelezték – főleg olyan közéleti „személyiségek”, akiknek sohasem kellett a szomszédba menniük egy jó adag idegengyűlöletért –, ettől függetlenül a kormányzati szerv működése teljesen indokolt.
Éppen a napokban közzétett felmérés is a hazai társadalom aggasztó intoleranciájáról árulkodik: például négyből egy román állampolgár „problémásnak”, az ország számára fenyegetettségnek tartja a nemzeti kisebbségek létét. Nevezhetnénk akár szimbolikus gesztusnak is, hogy a kirekesztő megnyilvánulásokat üldöző testületet magyar nemzetiségű szakember irányítja, bár hajlunk arra, hogy ez inkább politikai alku hozadéka. Ettől eltekintve nevetséges, a diszkrimináció jelenségének visszaszorítása terén vajmi kevés eredménynyel kecsegtető a tanács határozata, amellyel a törvény szerint kiróható legalacsonyabb, a minimálbérnél is kevesebb büntetéssel sújtotta egyértelműen uszító, egyformán roma- és magyarellenes kirohanásáért az egykori teniszcsillagot.
Aki mellesleg a farzsebéből kivágná a maximális, nyolcezer lejes bírságot is, „előélete” – évtizedekkel ezelőtt „koszos zsidónak” nevezte vetélytársát, Jimmy Connorst – ismeretében pedig nehezen feltételezhető, hogy mentalitása megváltozna, a nyilvánosságnak szánt határozott üzenetként azonban mindenképpen tanulságosabb lenne egy szigorúbb büntetés. Ám ennek híján kénytelenek vagyunk egyetérteni Asztalos Csabával, miszerint a romániai romák helyzetének az európai közbeszédbe emelését egyedül – a cigánybarátsággal nem vádolható – Nicolas Sarkozynek „köszönhetjük”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok