2010. december 21., 10:182010. december 21., 10:18
Nagyon helyes! – örvendeztem a „partvonalról”, mert magam is meggyőződtem arról, hogy az Európai Unió higiéniai és táplálkozásbiztonsági előírásaiban a „mi van nálunk” és a „mit várunk el mástól” között óriási szakadék tátong. Például több olyan élelmiszergyártással foglalkozó vállalkozó ismerősöm panaszolta, hogy egy-egy új élelmiszer-ipari létesítmény beindítása eszméletlen ügyintézést, rengeteg energiát és pénzt igényel, hogy minden az „unijós” előírásoknak megfelelő legyen. Mert az itteninek hétféle öltözőt, mosdót, külön zöldség- és húsfeldolgozó konyhát, csak a tojás bontásához három kagylót kell felszerelni, satöbbi, satöbbi.
Ezzel szemben a régebbi „unijós“ tagállamokban minden mehet a régiben, a százéves élelmiszergyárban hagyományőrzés jogcímén akár százéves gépsorokkal is dolgozhatnak- és dehogy kell hétféle öltöző, labirintus-rendszerű mosdókomplexum, hiszen amit ott gyártanak, az márkás, százéves múltra tekint vissza. Hogy esetleg nekünk is vannak hagyományaink és hagyományos termékeink, amikhez ragaszkodnánk, az a kutyát sem érdekli az Unióban. Elvégre a „nagy kebelre szorítás” lényege nem az volt, hogy esetleg mi is megjelenhessünk ama uniós piacon a több évszázados, hagyományos módszerrel előállított sajtunkkal, füstölt házikolbászunkkal vagy éppenséggel a páratlan minőségű mézünkkel, szilvapálinkánkkal, hanem az, hogy az ott időközben agyontechnologizált élelmiszer-ipari termékeknek felvevőpiaca legyünk.
Amik ugyebár elsősorban olcsóságukkal kérkednek, de azzal semmiképp, hogy egészségesek lennének. Tessék csak megnézni egy-egy csilivili csomagolásban megjelenő élelmiszer hány E-vel kezdődő adalékot, ízfokozót, színjavítót, tartósítót és még ki tudja, hányféle nem természetes dolgot tartalmaz. Na, ezt a magára valamit is adó nyugati nem eszi meg, mert ő bioboltban veszi azt a terméket, amit az itteni termelőtől potom áron vásárolnak fel a ránk vonatkozó szabályokat állítók képviselői. Hát ezért örülök annak, hogy végre valaki ennek ügyében is szót emelt, mert ne várja el tőlünk az „Unijó”, hogy katolikusabbak legyünk a pápánál, ha ő maga a templom közelében sem jár.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.