2010. december 23., 10:402010. december 23., 10:40
Ebben eddig semmi különös nincs. Az már kicsit érdekesebb, hogy a helyszínen aztán azt is bejelentik, hogy az üzlet mellett még két dolgot szeretnének nekünk bemutatni: a vállalat új információs pannóit, illetve az első női buszvezetőt.
Persze hogy tetszik a gondolat minden kollégának. Kedves, jópofa gesztus behozni az első olyan hölgyet a sajtótájékoztatóra, aki a váradi tömegközlekedési vállalat autóbuszait vezeti. Meg is mosolyogjuk, gratulálunk is neki, elismerő pillantásokkal illetjük. Megjegyezzük, milyen fiatal, milyen csinos. Egy kilométerről látszik rajta, hogy talpraesett teremtés. Az egyik újságíró kolléga meg is kérdi tőle: „És mostanáig mit dolgoztál, drága?” „Kamionsofőr voltam” – hangzik a rezignált válasz. Elhűlt kiáltások, nevetés a teremben. Csak kifelé sétálva ütött szöget a fejembe a gondolat: voltaképpen miért is csodálkozunk? Megvan a magához való esze, valószínűleg tehetséges a szakmájában. Akkor mi olyan furcsa ebben az egészben? Miért annyira különleges eset, hogy buszsofőr lett, hogy emiatt külön be kell mutatni a sajtóértekezleten, külön cikkeket kell írni róla? Én is írtam, nem mintha bántam volna, kellemes beszélgetőpartner volt, és kifejezetten inspiráló.
Nyugodt hangon közölte, hogy csak Romániában ilyen maradiak az emberek, egy-két határral odébb már senki nem bámul meg egy nehézgépjárművet vezető hölgyet, csak itt. Kérdeznem sem kellett, magától üzente az olvasóknak: reméli, hogy példáját látva sok lány bátorságra kap majd, és kipróbálja magát ebben a férfiszakmában. Férfiszakma. Kövezzenek meg, de én egyszerűen nem értem, miért olyan nehéz azt elhinni, hogy egy nő – szőke nő!!! – tud vezetni. Esetleg nem is rosszul. Esetleg olyan profi módon, hogy nyugodtan meg is élhet ebből. Hát külön érdem, hogy képes megtenni azt, amit a közhiedelem szerint minden férfi erőfeszítés nélkül megtesz? Külön bizonyítania kell, hogy attól eltekintve, hogy fiatal, csinos és szőke (!!!), képes A pontból B pontig elvezetni egy utasokkal teli autóbuszt? Remélem, hamarosan nem kellenek majd itthon sem ilyen „extrém” példák ahhoz, hogy nők és férfiak egyaránt merjék megállni a helyüket abban a szakmában, ami a szívüknek kedves.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.