2010. december 23., 10:402010. december 23., 10:40
Ebben eddig semmi különös nincs. Az már kicsit érdekesebb, hogy a helyszínen aztán azt is bejelentik, hogy az üzlet mellett még két dolgot szeretnének nekünk bemutatni: a vállalat új információs pannóit, illetve az első női buszvezetőt.
Persze hogy tetszik a gondolat minden kollégának. Kedves, jópofa gesztus behozni az első olyan hölgyet a sajtótájékoztatóra, aki a váradi tömegközlekedési vállalat autóbuszait vezeti. Meg is mosolyogjuk, gratulálunk is neki, elismerő pillantásokkal illetjük. Megjegyezzük, milyen fiatal, milyen csinos. Egy kilométerről látszik rajta, hogy talpraesett teremtés. Az egyik újságíró kolléga meg is kérdi tőle: „És mostanáig mit dolgoztál, drága?” „Kamionsofőr voltam” – hangzik a rezignált válasz. Elhűlt kiáltások, nevetés a teremben. Csak kifelé sétálva ütött szöget a fejembe a gondolat: voltaképpen miért is csodálkozunk? Megvan a magához való esze, valószínűleg tehetséges a szakmájában. Akkor mi olyan furcsa ebben az egészben? Miért annyira különleges eset, hogy buszsofőr lett, hogy emiatt külön be kell mutatni a sajtóértekezleten, külön cikkeket kell írni róla? Én is írtam, nem mintha bántam volna, kellemes beszélgetőpartner volt, és kifejezetten inspiráló.
Nyugodt hangon közölte, hogy csak Romániában ilyen maradiak az emberek, egy-két határral odébb már senki nem bámul meg egy nehézgépjárművet vezető hölgyet, csak itt. Kérdeznem sem kellett, magától üzente az olvasóknak: reméli, hogy példáját látva sok lány bátorságra kap majd, és kipróbálja magát ebben a férfiszakmában. Férfiszakma. Kövezzenek meg, de én egyszerűen nem értem, miért olyan nehéz azt elhinni, hogy egy nő – szőke nő!!! – tud vezetni. Esetleg nem is rosszul. Esetleg olyan profi módon, hogy nyugodtan meg is élhet ebből. Hát külön érdem, hogy képes megtenni azt, amit a közhiedelem szerint minden férfi erőfeszítés nélkül megtesz? Külön bizonyítania kell, hogy attól eltekintve, hogy fiatal, csinos és szőke (!!!), képes A pontból B pontig elvezetni egy utasokkal teli autóbuszt? Remélem, hamarosan nem kellenek majd itthon sem ilyen „extrém” példák ahhoz, hogy nők és férfiak egyaránt merjék megállni a helyüket abban a szakmában, ami a szívüknek kedves.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.