2011. január 04., 10:542011. január 04., 10:54
A költségvetési hiány helyrebillentése érdekében az állam megreformálásának jelszavával végrehajtott megszorítások, bércsökkentések, leépítések rengeteg család életét keserítették meg, ráadásul nemcsak a közszférában dolgozók esetében, hiszen például az áfaemelés – amellyel a megvétózott nyugdíjlefaragást váltotta ki a Boc-kormány – ugyanúgy érintette a magánszektort is. Ráadásul 2011 is számos termék és szolgáltatás drágulását hozta, többe kerül az üzemanyag, a kötelező gépjármű-biztosítás, a használt autók regisztrációs adója, várhatóan februárban pedig újabb drasztikus élelmiszerár-emelkedéssel szembesül a lakosság. 2011-ben az lesz a legnagyobb kihívás a bukaresti kormánykoalíció számára, hogy meggyőzze a lakosságot: valóban csak ez az egyetlen módszer kínálkozott a válságból való kilábalásra, és hogy a nadrágszíj-megszorító politika ténylegesen ki is vezeti az országot a gödörből. Erről ugyanis a társadalom többsége jelenleg homlokegyenest másképp vélekedik, mint a hatalmon lévők. Akik ugyanakkor eddigi csetlő-botló politikájukhoz képest végzetes bűnt követnének el, ha – tekintettel a 2012-ben esedékes helyhatósági és parlamenti választások kimenetelére – idén két kézzel, ész nélkül fognának neki osztogatni a választóknak mindazt, amit tavaly megvontak tőlük. Jelentős évnek ígérkezik ugyanakkor az idei a romániai belpolitikában is, hiszen miközben 18 év után új elnököt választ a szövetség élére az RMDSZ, az alakulatnak szembesülnie kell a minden eddiginél erősebb politikai konkurenciával, az új magyar párt megalakulásával. Másrészt a következő időszak nemcsak az erdélyi magyarság, hanem az egész magyar nemzet számára jelent kihívást, hiszen néhány évvel ezelőtt bizony sokan nem hittek abban, hogy az anyaország éppen attól az időponttól biztosítja a határon túli magyaroknak a könnyített honosítási eljárást, amikortól betölti az EU soros elnöki tisztségét is. Mindez kezdetnek egyáltalán nem rossz 2011-re.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.