2012. július 02., 09:582012. július 02., 09:58
De nem vagyok jogász, azért várom a nyilvánosságtól, hogy a fogalom szabatos meghatározásával igazolják, esetleg gyémánthoz hasonló keménységű logikával cáfolják az én egész okoskodásomat, így oldva meg a helyzetet. Úgy döntöttem, hogy csak kérdezni fogok, nehogy az én túlhevült, felforrt indulatú, vallott és vállaltan elfogult kijelentéseim nyomán gellert kapjanak a távolságtartó, kimért döntések. Szóval: minek nevezhető másnak, mint embereken való kísérletezésnek az idei tanévvégi záróvizsgákat megelőző intézkedéseknek ez az egész sete-suta sorozata? Egy új seprűnek nem kellene-e jobban sepernie, mint a régi, csutkává kopottnak? Ha a tavalyi érettségit össznépi szinten kiáltották ki fiaskónak, akkor miért kell ugyanazt ugyanolyan formában megismételni? Ha az elmúlt évben az általános iskolát záró képességfelmérővel nem volt baj, akkor miért kellett az idén azt is teljesen eltolni a háztól? Egyáltalán: miért kell tizennégy-tizenöt éves fiatalokat akadémikusokat is megszégyenítő feladatokkal terhelni? A sok nagyokos közt egyetlen nem akadt, aki megálljt kiált a „szürkeállomány” túlcsordulására? S ha már a gyerekek felemás feladatot kaptak, akkor hogy is állunk a „nem ér a nevem” miniszteri bejelentéssel? Miért kell még a középiskola megkezdése előtt bebizonyítani a „jöhöhövő nehemzehedékhének”, hogy semmi nem ér itt semmit, miért kell örök életre szólóan beléjük nevelni, hogy még amit kérdeznek (legyen az bár sokak számára sorsdöntő vizsgakérdés), az sem igaz?! Mi lesz a méltó büntetése azoknak, akik jó két évtizede kísérleteznek a tanulókon, olyanformán – nem félek kimondani! –, hogy az kimeríti a szellemi élveboncolás fogalmát? A záróvizsgákkal fenyegetőző lelki terroristákat lefülelik-e valahára? És a minisztériumi irodákban üldögélő papírlovagok közt miért nem akad végre valaki, aki a fentebbi kérdéssor lándzsáját nekiszegezné a folyton-folyvást csereberélt főnöküknek? Miért várják mindig máshonnan a megoldást? S ha az netán megérkezik, akkor, ha beengedték az egyik fülükön, miért engedik, hogy a másikon rögvest elillanjon a nagy semmibe?!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.