2012. július 05., 10:512012. július 05., 10:51
A hatalmat alig két hónapja átvett és a belpolitikát a maga képére való átalakításába ugyanvalóst belelendült alakulat a jelek szerint nem elégszik meg azzal, hogy miután megbuktatta az Ungureanu-kabinetet és Traian Băsescu államelnök felkérésére (!) kormányt alakított, majd a júniusi helyhatósági választásokon mindent megnyert, amit megnyerhetett, most az állami intézményekben folytatja a nagytakarítást. Alaphelyzetben valóban furcsa lehet, hogy a parlament két házelnökét ne a többséget alkotó párt vagy pártszövetség adja – bár mind a szenátus, mind a képviselőház esetében az elnököt az eredeti, a 2008-as parlamenti választások nyomán kialakult tényállás, vagyis a győztes párt adta, csakhogy időközben a többség húzott el jobbra-balra –, így a mostani szociálliberális törekvés még meg is magyarázható. De hogy a tisztogatás a közszolgálati sugárzott sajtó elnöki, a népbiztosi, az alkotmánybírósági s az államelnöki tisztségek viselőit is célba vegye, s hogy a kormányfő plágiumbotrányát, ezzel együtt morális alkalmatlanságát, tehát az esetleges lemond(at)ását azzal intézzék el, hogy inkább a doktori dolgozatok hitelességét elbíráló testületet semmisítik meg, nos ez a fajta gyorsított és kiterjesztett hadjárat idézi fel az imént emlegetett és letűntnek hitt időket. Amelyeknek a lényege az volt, hogy az éppen hatalomra jutott – akkori, kommunista – párt az állami intézmények mindenikére kiterjessze, s értelemszerűen hosszú időre bebiztosítsa a hatalmát. Vagyis diktáljon. Lehetetlen észre nem venni bő hat évtized távlatából a hasonlóságot. Már csak azért is, mert semmi jele annak, hogy bármi vagy bárki is csillapítaná a hatalomra éhes Szociálliberális Unió étvágyát, vagy hogy bármi-bárki képes volna ellenállni ennek az elszabadultnak tűnő politikai erőgépnek. Ilyen körülmények között márpedig a jogállamiság alapfeltételei sérülhetnek, csak az a kérdés, hogy az európai testületek ugyanúgy intézik-e el az egészet, mint a nemzeti kisebbségi jogokat durván sértő másik tagállam, Szlovákia esetében teszik évek óta.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.