2012. június 28., 10:032012. június 28., 10:03
Az MSZP elnöke a könnyített honosítás támogatását nevezte vízválasztónak a párt hozzáállásában, amikor frakciójuk 2010 májusában megszavazta a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot.
Csakhogy Mesterházy kijelentései hallatán hiába várjuk magunktól a nézzünk csak oda, dicséretes, na végre! jellegű reakciókat, ezek nem akaródznak előjönni.
Pedig úgy tűnik, az MSZP-elnök elérkezettnek látta az időt, hogy begyógyultnak nyilvánítsa az „elkúrtuk éra” alatt a határon túli magyarokon ejtett fájó sebeket. A hosszú éveken keresztül művelt, a 2004-es népszavazáskor kiteljesedett hazugságpolitika azonban a most a jó fej szerepében tündökölni akaró jelenlegi pártvezető szavain is átsejlik. Mert ha Mesterházy már nem, de mi jól emlékszünk például arra, hogy az MSZP-frakció még a kettős állampolgárság 2010-es megszavazásakor is alaposan megosztott volt a kérdésben: tagjainak csupán valamivel több, mint fele voksolt igennel, a többiek nemmel, tartózkodtak, vagy egyáltalán nem szavaztak.
A pártelnök másik álságos bukaresti kijelentése így szól: a határon túli magyarsággal való kapcsolatokban nincs helye a pártpolitikának. Hogy aztán a következő mondatban már fricskázni kezdje a nagy ellenfelet, a közelmúltban Erdélyben felszólaló fideszes politikusokat. Azokat, akik a rendszerváltás óta rövidnadrágban járnak hozzánk, és személyes tapasztalataik révén jól kiismerték az erdélyi magyar politikai, társadalmi viszonyokat. Azokat, akik nem bukaresti irodákból üzengetnek nekünk, attól félve, hogy – új nemzetpolitika ide vagy oda – Nagyváradon, Kolozsváron vagy Székelyudvarhelyen kifütyülik, vagy ne adj’isten tojással dobálják meg őket, újra egyértelművé téve, hogy az okozott sebek gyógyíthatatlanok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok