2012. július 06., 12:112012. július 06., 12:11
A kormányzó USL szövetség ördögi stratégiával készült rá arra, hogy eltakarítsa az útból az egyetlen embert, aki totális hatalmának útjában áll. Miközben az államfőt vádolják az állam intézményeinek saját hatáskörbe vonásával, parlamenti puccs segítségével, megkérdőjelezhető alkotmányosságú eszközökkel foglalták el a házelnöki tisztségeket, és iktatták ki az államfő felfüggesztésének útjában álló ombudsmant. Nyolcéves működése során gyakorta maga Băsescu is sajátosan értelmezte az alaptörvényt, feszegette az alkotmányosság határait, és minden eszközt bevetett annak érdekében, hogy a hozzá közel álló politikai erőket hozza helyzetbe. Azonban erre nem lehet válasz a még durvább alkotmánysértés, a kormányoldal nyomulásának útjában álló intézmények – alkotmánybíróság, ombudsman – jogköreinek megnyirbálása, döntéseik semmibevétele, a nem nekik gazsuláló tisztségviselők menesztése. A Băsescu-éra nem nevezhető idillinek, azt azonban nem lehet letagadni, hogy a korrupcióellenes küzdelem ebben az időszakban ért el először látványos eredményeket. Most hatalmas a magát a magyarság egyetlen legitim képviseletének tekintő RMDSZ felelőssége, hiszen arról kell döntenie, asszisztál-e a kormányoldal alkotmányos ellensúlyokat bedaráló akciójához. Ne feledjük: arról az USL-kormányról van szó, amely hosszú ideje sovén, magyarellenes retorikát alkalmaz, és amely a MOGYE magyar karainak megtorpedózásával került hatalomra. Az eddig partnernek tekintett Băsescu felfüggesztésében való közreműködés egyet jelent a kiállással a szekus múltú, igazi posztkommunista kalandor-milliomos, Dan Voiculescu által patronált, plágiumon és hazugságon ért Ponta kormányfő és a sovinizmuson kívül más erényt eddig meg nem csillogtató, várhatóan ügyvivő államfővé avanzsáló Crin Antonescu mellett. Kérdés, mit szólnak mindehhez a magyar választók.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.