Nyelvi járvány

Szórakoztam úgyis eleget hasonló blődségeken, amikor például ugyanezt feleltem annak is, aki tudakozódott, hogy van-e egy karórám, illetve a különböző hivatalos és félhivatalos helyeken, ha egy nevet kértek tőlem, én pedig rávágtam: Kis János. És így tettem az egy címmel, egy telefonszámmal és egyéb pongyolaságokkal is.

Nem emlékszem pontosan, mikor terjedt el ez a nyelvi járvány, de hamar kiderült, hogy utcán, járművön, osztályban, sőt színházi előcsarnokban is elkapható, nem köthető életkorhoz vagy anyanyelvhez, csupán fejlett utánzási készséget igényel, és a beszéddel kapcsolatos igénytelenséget feltételez.

A magam részéről, ha a kapásból bemondott egy névre hitetlenkedő magatartást tapasztalok, akkor épp a pillanatnyi hangulatom függvényében áradóbban vagy szűkszavúbban oktatom ki az illetőt a félrehallhatatlan és érthetetlen fogalmazás fölöttébb szükséges voltáról, holott jól tudom, hogy fölösleges fáradoznom, legföljebb annyit érek el, hogy kissé hibbantnak tekintenek.

De lelkük rajta, nem tudok a bőrömből kibújni: olyan szenvedélyesen irtom a nyelvi gyomokat, mint a kertész, aki bárhol képes törögetni a száraz leveleket. Ebben az egész kéretlen nyelvművelésben mindössze az a hiba, hogy nem ellenőrzöm az eredményt, vagyis nem megyek vissza oda, ahol kételkedtek abban, hogy én volnék Kis János, s a várost sem járom keresztül-kasul, hátha akad valaki, aki a pontos idő és nem az órakészletem felől tudakozódik, vagy egy olyan kéregető toppan elém, aki kenyérre, sörre, cigarettára kér  összeget, és nem a vagyoni állapotom érdekli.

Magyarán: nem is vagyok én olyan vérbeli nyelvi kertész, mint amilyennek tartom magam, és elvárom, hogy mások is tartsanak. Csak háborogok mindenen, de... Nincs semmiféle de! A kéregetőnek egyébként is pénz kell, nem nyelvlecke, a különböző rendű és rangú hivatalnoknak pedig az én okoskodásom nélkül is tele a hócipője az ügyfelekkel. A különbség köztünk csak annyi, hogy ők ezért a bajlódásért kapják havi fizetésüket, én viszont ingyen és bérmentve, merő jószívűségből próbálom rávezetni őket, hogy ha az ügyfél neve, címe, telefonszáma érdekli a hivatalt, akkor afelől tessék érdeklődni, ne pedig csak úgy – bele a nagyvilágba.