2012. december 20., 08:062012. december 20., 08:06
És azt is a legteljesebb rútságában, úgyhogy nem kellett sokat töprengenie, kezdhette azonnal a mocskolódást. Kortól, nemtől, haj- és szemszíntől, de különösképpen párttól függetlenül dobálta is mindenik – magát legnagyobbnak tartó – önjelölt a sarat. Csak belepillantott a tükörbe, és a hátborzongató látványtól azonnal kezdhette a szapulást.
Most viszont feltehetőleg az ijesztően egyenlőtlen eredmény ugrasztotta ki a nyulat a bokorból és az én még csak fejben körvonalazódott találmányomat leseperve a siker színpadáról, piacra dobta a saját tükrét. Ország-világ láthatta ugyanis, amikor a negatív rekordot elért szövetség egyik tagpártjának elnöke elkezdte darálni az ismert szöveget – épp csak nem a győzedelmes ellenfél nevét, hanem a sajátjukat említve. A körülötte álló „kincstári” tapsoncok előbb csodálkoztak, aztán megdöbbentek, majd az egyikük vett egy nagy levegőt, és bátran(?!) odasúgta a szónoknak, hogy fordítva.
Most viszont őrá került a hüledezés sora, nem értette, mit is vétett, hiszen ő… De észbe kapott, és amúgy fél szájjal kijavította a félremondott kezdőbetűket. De látszott rajta, hogy továbbra sem érti: a tükör mutat egy képet, amiről ő úgy tudja, hogy szidnia kell. Hasonlít ugyan a saját ábrázatára, de hát emberek vagyunk, csak jobban hasonlítunk egymásra, mint valamilyen más emlősre vagy különösen madárra, halra, csúszómászóra.
S ez az eset talán még nem is jogosítaná fel a tükör megépítőjét a rangos díj átvételére, ha nem történik meg a kontrollpróba is: ugyanennek a pártnak egy másik vezére, az előzőekben említettnek a dicső elődje, éppen így járt. És jól van ez így, tulajdonképpen nem is bánkódom, hogy megelőztek, a lényeg az, hogy végre piacra került az igazmondó tükör, és ezentúl akármelyik valódi vagy vélt politikus belecsicsergi, hogy tükröm, tükröm, mondd meg nékem... önnön, illetve saját pártjának disznóságait fogja meglátni, világgá kürtölni, hagyván az ellenfélre, hogy ők is ugyanilyen dicső módon gyakorolják a jó öreg önkritikát.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.