2012. december 27., 08:402012. december 27., 08:40
Akik akkor születtek, sokan kapták a győzelem nevét. Mert a szüleik is látni vélték az utat és az irányt. Akik akkor születtek, most már huszonhárom évesek. Öt éve nagykorúak. Sokat ismerek közülük, tőlük tudom, hogy felelős felnőttekként ők is látják az utat, és látják az irányt. Saját útirányukat. Ami viszont jóformán még köszönő viszonyban sincs azzal, amiről mi hittük, hogy látjuk akkor, amikor ők születtek. Vagyis valahol valakik valamit nagyon elrontottak.
Mi magunk volnánk ezek a pancserek? Véleményem szerint igen. Merjük bevallani, merjük bevállalni. Csak azt nem tudom pontosan, hogy mit is tettünk rosszul. Hinni nem rossz, nem bűn, épp ellenkezőleg. Állítólag az egyik legnemesebb emberi tulajdonság, hogy mer, hogy bátorkodik, hogy tud remélni. Milyen szép történetek szólnak a reményről, az egyedül megmaradtról, a végsőkig kitartóról. Olyan történetet nem ismerek, amelyben Pandóra meghackeli a szelencéjét, benne hagy minden roszszat, egyedül csak a reményt lopja ki, de úgy, hogy aki belenéz, épp fordítva lássa. Ilyen történet nincsen az ókori görögöknél. Mert ők többé-kevésbé nyílt sisakkal játszottak, s ha egy-egy csalafinta falóötlettel be is vették Trója bevehetetlennek hitt várát, az agyafúrt ötletgazdát az istenek tíz év további bolyongással büntették, miközben a többi vitézkedő már rég hazatérhetett. Ez volt ötletének a büntetése, elvették tőle az egyenes utat és az erre rávezető irány érzékelését is.
De mi mit vétettünk? Csalafinta ötleteink nem voltak. Csak hittünk, és szerettük volna, ha embernek érezhetjük magunkat. Nem tudtuk, hogy ez bűnnek számít. Bár figyelmeztettek, hogy legalább húsz esztendeig még kóvályogni fogunk, de mi nem hittük. Ez viszont a trójai királylány, Kasszandra büntetésére hajazott. Sebaj, elfogadtuk mi is. Jó, ám három éve eltelt a megjósolt húsz esztendő. És most merre tartunk? Lát valaki valamerre vezető utat? S ha igen, szólna nekünk is? Vagy legalább mutassa az irányt, elbotorkálunk mi valahogy. Csak legyen vége ennek a reggeli tornának, a céltalan, meddő helyben futásnak, mert izmaink már képesek arra, hogy a hosszabb utat is… Csak látnánk már meg végre, csak éreznénk meg a kellő irányt!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.