2012. december 21., 11:152012. december 21., 11:15
Hanem mindkét posztot Dan Voiculescu tölti be. Ha ugyanis megtörténhetett az, hogy az egy százalék körüli támogatottságú törpepárt alapító elnöke támasztott olyan feltételeket, amelyek az RMDSZ számára elfogadhatatlanok voltak, és ezt a PSD és a PNL elnöke elfogadta, akkor itt bizony „a farok csóválja a kutyát” minősített esetével állunk szemben. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Voiculescu korlátlan befolyással bír a kormányra.
Az a Voiculescu, akiről jogerősen bebizonyosodott, hogy kőkeményen együttműködött a Szekuritátéval, és aki a rendszerváltás után bizonytalan eredetű pénzekből létrehozott médiabirodalmát is bevetve próbált befolyást gyakorolni a mindenkori kormányokra, pártja egyik alapdoktrínájává téve a harcos magyarellenességet. Persze a Románia nemzetállamiságát kimondó cikkelyhez való ragaszkodás most csupán ürügy volt az RMDSZ kormányon kívül tartására, mivel sem ő, sem Antonescu nem kívánt egy további féllel osztozkodni a kormánypozíciókon.
Nem mintha ez mentő körülmény lenne az RMDSZ számára, amiért tulajdonképpen szavazótáborát becsapva már előre elkötelezte magát az USL mellett. Bár a politika a kompromisszumok és a paktumok világa, ennyire azért nem kellene birkának nézni a polgárokat. A mostani pofon megmutatta, mit ér a színfalak mögötti paktumpolitizálás, az RMDSZ őszödi beszédévé avatva a hamvába holt egyezményt.
Hamarosan kiderül, mennyire hat kijózanítóan a sokk az RMDSZ csúcsvezetésére, és mennyire értékeli át eddigi szövetségesi politikáját. Bár illúzióink nem nagyon vannak, mert ha netalán hasadna az USL-koalíció, tudjuk jól, kit hívna fel először Victor Ponta. Az igazi kérdés most az, hogy a lebukás után, a körülmények ismeretében a romániai magyar polgárok hogyan értékelik ezt a stílusú politizálást, amelyet rájuk hivatkozva, az ő nevükben folytatnak már másfél évtizede.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.