2012. december 27., 08:422012. december 27., 08:42
Jó lenne hinni, hogy valamennyiünk esetében a mérleg “örömteli” serpenyője billen lefelé, de hát tudjuk, ilyen csak a mesében van, a világról pedig manapság egyre kevésbé mondható el, hogy meseszerű. Annál is inkább, mivel a nemzetközi élet főszereplői idén sem tudtak megnyugtató válaszokat adni, reménnyel kecsegtető megoldással szolgálni a 2008-ban beköszöntött gazdasági-pénzügyi világválságra.
Ennek megfelelően a föld bármelyik pontján is éljen, a polgár nem dőlhet hátra a karosszékben, nem várhatja a szép, új világ eljövetelét, hiszen kiderült: az Egyesült Államokban, Ázsiában vagy Európában született – vagy éppenséggel halogatott – döntések kihatnak a glóbusz utolsó szegletére is. Ilyenformán pedig túl sok választási lehetőség nemigen akad.
Politikai téren amúgy mindenképpen a választás évének tekinthető az idei. Régi-új elnököt avattak a világ nagyhatalmának számító Egyesült Államokban, Franciaországban, Kínában és Oroszországban is. Jövőre talán arra is választ kapunk majd, miként sikerül együttműködniük, a globális gondokra hathatós megoldásokat találniuk, hogy egyenként a világ uraivá vagy közösen annak jó értelemben vett szolgáivá kívánnak-e válni.
A választások évét hagyjuk magunk mögött Romániában is. Már a júniusi helyhatósági megmérettetés sok mindent előrejelzett: beharangozta a román balliberálisok elsöprő fölényét, a decemberi parlamenti választáson kétharmadban kicsúcsosodó diadalát, no meg azt, hogy az erdélyi magyar politikai palettán is számolni kell az új színfoltok megjelenésével.
Ma még persze talány, mihez kezd majd a bukaresti hatalom a lényeges változások véghezvitelére alkalmas kétharmaddal, bár a májusi puccs után foganatosított intézkedések nem szolgáltatnak megnyugtató alappal. Nem kizárt, hogy a magyar pártoknak már jövőre összefogásra lesz szükségük ahhoz, hogy megvédjék a közösséget a balliberálisok esetleges további túlkapásaitól. Bemelegítésnek sem lenne rossz 2016-ra.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.