2012. december 24., 10:172012. december 24., 10:17
„A hideg, a téli éjben, / Csillagoltó sötétségben”. Nagyon gyakran eszembe jut ez a két sor, pedig mostanság nem panaszkodhatunk a sötétre. De talán éppen ezért: csillog-villog minden, apró körték százezrei ontják a fényt, kívánnak kellemes ünnepeket – Várad vezetőinek becsületére legyen mondva, hogy mindenütt két nyelven.
És az ízléses elrendezés sem hagy (túl sok) kívánnivalót, óvakodtak a sokszínű, vásári csiricsáréságtól, visszafogottabb a világító zuhatag, mint amilyenről más városból érkeznek a hírek. De az ünnep meghittsége, a bensőséges béke és nyugalom már nálunk is végképp elveszett.
Mert jó pár éve szó sincs izgatott ünnepvárásról, felkészülésről, a lassan kötőszóvá koptatott adventből rengeteg különböző korú és nemű, autóbuszon, kerékpáron, személyautóban közlekedő, hangoskodó-bohóckodó mikulások lettek, puttonyokkal a vállukon. Osztogatják ötletszerűen és személytelenül az édességet-játékokat, éppen attól fosztva meg a gyerekeket, ami aztán örök életre emlékezetessé tenné számukra a karácsonyt.
Nem itt és nem most találták ki ezt a vásári forgatagot, de ez is úgy került át hozzánk, hogy meg se néztük, kell-e nekünk, jó lesz-e valamire. Hogy valakiknek jó lesz, az biztos, az ünnepi bevásárlásnak elkeresztelt pénzszórás épp arról szól, hogy mindent illik (!!!) megvenni, amit az orrunk alá nyomnak. Nem akarok patetikus lenni, mert a nyerészkedő merkantil szellemiségtől a lelkiség áll a legtávolabb, de nem tudok nem visszatérni Vajda Jánoshoz: a lassan 160 éve megénekelt virrasztók egy csillagon merengve várják a hajnalt. Ez a reményük, ez a csillag. Az egyetlen.
Ami ilyenkor, karácsonytájt a megváltás, feloldozás, a földi bűnöktől való megtisztulás reménye is egyben. De mindazoknak, akiknek a nevében többes szám első személyben Vajda szól, csalódniuk kell, hisz „amit látunk, az se csillag: / Bolygó fény, vagy fénybogár!” Legalábbis akkor és ott lidércfény volt a csillag.
És most? Most szabadon lehet örülni a fákról aláhulló fényfüzéreknek, a piros-fehér mikulásálcáknak. Most mindenki úgy ünnepel, ahogy a legjobban esik neki. Mondjuk, hogy nincs semmi baj, csak vigyázzunk, a sokáig tartó csillagzuhatag nehogy kiolthassa – ha máshol nem is, de bennünk – azt az egyetlenegyet!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.