2012. december 21., 11:142012. december 21., 11:14
Mint az közismert, a komoly csillagászati és matematikai ismerettel rendelkező közép-amerikai nép ránk hagyott egy jó kis naptárt, ami idén december 21-én, azaz ma lejár, és amit egyesek úgy értelmeznek, hogy jön a világvége.
Amelynek nyomán természetesen világméretű világvége-hisztéria kezdődött. Ha most igazat adnánk azoknak, akik szerint egy hosszú évszázadokkal ezelőtt készült naptár lejárta valóban a világvégét jelzi, akkor megállapíthatnánk, hogy azért szemét egy népség ez a maja. Hiszen csak azért, hogy elkerüljék a szörnyű véget, inkább már évszázadokkal korábban jól tönkretették a saját, több ezer éves civilizációjukat, mi meg várhatjuk itt körömrágva a meteorzáport/árvizet/földrengést/atomtámadást/Fásy Ádám és Jimmy fia, Krisztián közös mulatóslemezét. Vagy mindezt egyszerre.
Arra, amit a maja kultúra ismerői emlegetnek, miszerint egy naptár lejárta eddigi ismereteink szerint ritkán jelenti az idők végezetét – ellenkező esetben átkozottul stresszesek lennének a decembereink –, kevesen figyelnek. Merthogy a maják több évezreden átívelő világciklusokban gondolkodtak, egy ciklus vége pedig szerintük nem abban merül ki, hogy az aktuális főisten leoltja a villanyt, és lehúzza a redőnyt, hanem másnap egyszerűen egy újabb kezdődik utána.
De persze a rettegés felkorbácsolása mindig jobb üzlet, meg a bulvármédia számára is jobban eladható egy világvége-jóslattal körített régészeti felfedezés. Hogy mekkora biznisz van az apokalipszisiparban, az most látható: világszerte szórakozóhelyek és szállodák ezrei hirdettek világvégepartit, de a recesszióban vergődő építőipar is lélegzethez jutott, legalábbis ott, ahol egy-két unatkozó milliomos úgy döntött, atom- és meteorbiztos bunkert építtet magának.
Ami mondjuk özönvíz esetén kevésbé praktikus, de egy valamire való milliomos ilyen esetekre mindig rendelkezik egy jachttal is. Ami bizonyos: mivel lapunk mindig is fontosnak tartotta, hogy hírt adjon a mindannyiunk életét befolyásoló eseményekről, ez most sem lesz másképp. Így a pénteki világvégéről hétfői lapszámunkban részletes beszámolót olvashatnak majd.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.