2013. január 02., 21:292013. január 02., 21:29
Alig köszöntött be az új év, és a legtöbb előrejelzés olyan kulcsszavak mentén épül fel, mint a recesszió tartóssága, adósságválság, euróövezeti krízis.
Lám, a tengeren túl, a világra minden tekintetben a legnagyobb befolyást gyakorló Egyesült Államokban is eredeti kifejezést találtak ki az összeomlásra: a washingtoni parlament hosszas politikai csatározásokat követően áldását adta a „költségvetési szakadék” (fiscal cliff) elkerülését célzó intézkedésekre. Persze ma még nem tudhatjuk, menynyire megalapozott, illetve mennyire kincstári Barack Obama elnök optimizmusa, de megvan rá az esély, hogy a jelentős adóemeléseket és a mintegy 600 milliárd dolláros költségvetési megszorításokat még az idén be kell vezetni Amerikában. Márpedig ha Washington számításai nem válnak be, és az Obama-adminisztráció nem lesz képes fenntartani az amerikai gazdaság működőképességét, az Európára, az euróövezetre, valamint Romániára is rendkívül kedvezőtlen hatással lesz.
Márpedig nálunk már így is olyan intézkedésekkel vette kezdetét az új év, amelyeket a lakosság egészének pénztárcája bánja. Miközben Magyarországon január elsejétől tíz százalékkal csökkentek a rezsiköltségek, Romániában ugyanennyivel emelkedett a villamos energia ára, de felsrófolták az üzemanyagok, a luxuscikkek árát is. Őszintén szólva még mindig jobb, hogy a kétharmados többséggel rendelkező balliberális kormány nem vágja csapra a költségvetés képzeletbeli hordóját, és nem kezd fedezet nélküli osztozkodásba. Csakhogy egy évvel ezelőtt, még ellenzéki pozícióban Victor Ponta és Crin Antonescu kíméletlenül ostorozta a jobboldal által foganatosított megszorításokat, és fejlesztésalapú gazdaságpolitikát ígért. Ehhez képest a nagy ígéretekből a négyszázalékos nyugdíjemelésen kívül semmi sem lett, de ami még rosszabb, a gazdaságot előrevivő stratégiának nyoma sincs. Ilyen körülmények között az USL óriási népszerűsége is hamar odavész. Csak addig vele együtt nehogy az ország is a szakadék felé tartson.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.