2013. január 04., 10:382013. január 04., 10:38
A bennem élő esetlen és gyenge ínszalagjai miatt folyton bedagadt térdektől és bokáktól szenvedő gimnazistát mégis mindig megijeszti, ha a törvényhozásban valaki arról beszél, hogy növelni kellene az iskolai tornaórák számát.
Nem, kedves honatyák, nem a tornaórák mennyiségével, hanem a minőségével van gond. És most nem a testneveléstanárok hibáit szeretném taglalni – bár azokhoz is volt szerencsém elégszer –, hanem a tanrendről beszélek. Addig, amíg egy testnevelésóra abból áll, hogy a diákok teljesítményét egyetlen, valakik által valahol, valamilyen kritériumok alapján összeállított skálán osztályozzuk, legyen az a diák kis növésű, esetleg túlsúlyos, vékonydongájú, rövidlátó vagy egész egyszerûen antitalentum a futásban (medicinlabda-dobásban, távolugrásban, kötélmászásban), addig senki ne gondolja, hogy a tornaóráktól lesznek egészségesebbek a gyerekeink. Legfeljebb gátlásosabbak lesznek, legfeljebb minden kedvük elmegy a testmozgástól – jó esetben nem egy életre.
Felvetéseim egyébként minden készségtantárgyra vonatkozhatnak. A tornaórákon sosem kaptam jó jegyet – ha nem voltam éppen krumpli nagyságúra nőtt, rándult térd okán felmentve. Rajzból és énekből viszont mindig színjeles voltam – ellentétben a legtöbb osztálytárssal, akik számára kínszenvedés volt ez a két óra. Mégis szolmizálniuk kellett, csendéletet kellett rajzolniuk, mert átmenő jegyet kellett szerezni. Minek? Bármelyikük híres festő lett vagy ránézésre olvasta a kottát, miután megkapta az ötöst? Nem.
Alig várták, hogy megszabaduljanak a tortúrától, és többet soha nem vettek a kezükbe ceruzát – éppúgy, ahogy nekem is mai napig összerándul a gyomrom, ha medicinlabdát látok. A megoldás az volna, hogy ezeket a tanórákat osztályzat nélkül, lehetőleg a diákok adottságait felmérve és a tehetségekre koncentrálva tartsák meg a pedagógusok. A többiek pedig hadd focizzanak vagy táncoljanak tornaórán, hallgassanak klasszikus zenét zeneórán, tanuljanak mûvészettörténetet rajzórán. Így talán, ha megszeretni nem is fogják, legalább nem is undorodnak meg a készséget kívánó tevékenységektől.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok