2012. december 28., 14:552012. december 28., 14:55
Ha például előhozakodnak az utolsó vacsora asztalánál ülők számával, nyugodtan cáfolhatjuk, hiszen Jézus előbb Júdást szélnek eresztette. Azután már a szerencsés tizenkettes létszámban alkotta meg az eucharisztia szentségét (protestáns testvéreink szóhasználatában az úrvacsorát) és ezzel a kereszténységet. Vagy: Amerikában a magasabb épületekben a 12. és a 14. emelet között általában a röhögésre késztető 12A nevű szint található. Na és? Számolják csak össze, hogy hány sáv található a szerencsétlennek nem mondható Egyesült Államok lobogóján. Hozzátehetjük: az amcsik sikeresen visszahozták a Földre az elveszettnek hitt Apollo–13 űrhajó legénységét is. Tizenharmadik voltál a névsorban? Ez a sorszámod valahol? Sebaj! A tizenhármast viselő, legendás Wilt Chamberlain az egyetlen kosaras, aki kereken száz pontot dobott egy NBA-meccsen. A szerencsétlennek tartott trikóban lőtte a labdát az ellenfelek kapujába a Nationalelf negyven évvel ezelőtti gólzsákja, Gerd Müller is. Vajon hányas mezben szórja a gólokat a 13-án született Görbicz Anita, a magyar női kézilabda-válogatott és a győri csapat kiváló irányítója? Ugye, eltaláltad. És így tovább…
Javaslom, mondjunk valami pozitívat azoknak, akik félnek a jövő évtől. Nemcsak a tizenhármasoknak, mindenkinek. Milyen jól tükrözik a népek lelkületét az ilyenkor szokásos jókívánságok! Ameddig mi magyarok boldog új évet kívánunk az angolokhoz hasonlóan (’happy new year’), az olaszok már jó esztendőben is reménykednek (’buon anno’ a ’felice anno nuovo’ mellett) a franciákkal együtt (’bonne année’). Tegyük ehhez hozzá a románok több/sok évét (’la mulţi ani’), a praktikusabb németek és a lengyelek szerencseóhaját (’ein glückliches neues Jahr’, illetve ’szczęśliwego nowego roku’). Jöjjön hát a boldog, jó, bő, szerencsés (kétezer-)tizenhármas!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.