2012. december 19., 08:042012. december 19., 08:04
Számomra ugyan talány, hogy miként válhat a kormánykoalíciós szerepvállalás buktatójává az alkotmány Romániát – a szöveg szerint – nemzetállamként meghatározó első cikkelye, amikor a szociálliberális szövetség liberális, illetve konzervatív része eleve kizárta a magyar szövetség kormányzási szerepvállalását. S amikor a nemzetállam mind a megszövegezés, mind a tartalom szintjén 19. századi elavult, ráadásul tartalmatlan fogalom, amelyet a román politikum szereplői is csak akkor vesznek elő, ha olcsó népszerűséghajhász kijelentésre mutatkozik szükségük.
Ámbár üsse kő, lehet, hogy éppen e vitatott cikkely körül kialakult merev álláspontokból húz majd hasznot az RMDSZ. Amellett, hogy a történelmi igazságot tükröző mindenkori álláspontját nem adja fel, abból is, hogy mindenekelőtt: kormányon kívül a szövetség nincs kitéve az ország vezetésével járó erodálódásnak, amelyet a mindenkori s majdani elkerülhetetlen és természetesen népszerűtlen intézkedések csak fokoznak.
Mert a gazdasági előrejelzéseket, s az ebből eredő társadalmi elégedetlenségeket tekintve a most hatalmas fölénnyel nyerő szociálliberális szövetség is megnézheti majd a népszerűségi mutatóit, mondjuk fél éven belül. Ugyanakkor ellenzékben az RMDSZ akár vissza is szerezhet valamennyit a korábbi, koalíciós kormányzások alatt óhatatlanul megcsappant bizalmi tőkéből.
Amúgy az alkotmánynak főleg az ország közigazgatási újrafelosztását érintő újraszövegezése, s az ebből eredő tényleges kivitelezés nagyon nagy falatnak ígérkezik, a kérdés csupán az, hogy lesz-e az RMDSZ-nek eszköze, ha úgy tetszik aduja, amellyel megakadályozhat majd egy szlovákiai típusú, a magyarság egyértelmű háttérbe szorítását és szétzilálását célzó szándékot. S akkor ott van még a kisebbségi törvénytervezet.
Nos, ezek azok a kérdések, amelyeket szem előtt tartva ellenzékben sem ártana – a mindkét fél részéről ígért párbeszéd mellett – egy, a 2000 és 2004 közötti Szociáldemokrata Párt–RMDSZ kormányon kívüli együttműködéshez hasonló megállapodás. Hogy ne csak szó legyen, de kontraktus.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.